Húsz éve nyerte el a városi rangot Máriapócs, amely leginkább zarándokhelyként él a köztudatban.

A település nevét a 1696-ban, templomában könnyező Szűz Mária kép tette nevezetessé. Az eredeti kegyképet császári parancsra Bécsbe vitték,Máriapócs cserébe egy másik kegyképet kapott, csakhogy az eredeti kép többé nem könnyezett, a helyére emelt kegykép pedig igen. Ez a csoda tette ismert búcsújáró hellyé a várost. A kegykép számára és a felélénkülő búcsújárás szolgálatára 1731 és 1749 között felépült a mai Szent Mihály-templom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilita kolostor. Ezért itt tartották ünnepségüket a város lakói.

Erre utalt Kruppa Tamás Hajdúdorogi Egyházmegyei főhelynök, amikor ünnepi köszöntőjében elmondta: a városokra jellemző volt egy vár, vagy erődítmény, ami védte a benne lakókat.Pócsnak nem volt ilyen ismert erődítménye, itt a hit ereje volt az erős fal, ami megvédte az itt élőket.

A rövid köszöntőt követően közösen koncertezettSebestyén Márta, és a Szent Efrém férfikórus. Korálokat énekeltek, egy Cseh Tamás dalt közösen adtak elő, valamint különlegességként olyan dalt, amiben görög és arab szavakba öntött gondolatokkal fejezte ki a szerző áhítatát.

A Pócs a Paulus (Pál) név magyar származéka. A nyelvészek következtetése szerint Pócs a megye első településcsoportjához tartozhatott. A név Máriaelőtagja, a 18. században csapódott hozzá és a községben lévő Mária-kegyhelyre utal. Pócs nevét, az oklevelek 1280-ban említik először.

szon.hu

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum