Amerikában a karácsonyi ünnepeket követő csüggedés és depresszió nagy mértékben összefügghet azzal, ahogyan az amerikaiak megélik az ünnepet.

Az emberek gyakran magányt és ürességet éreznek éles ellentétben az ünnep előtti ujjongással. Mások furcsán becsapottnak érzik magukat miközben az ünnepi ételek és adósságok terhei alatt görnyedeznek. Ha megváltoztatjuk az ünneplésünk módját, teljesen más eredményt érhetünk el.

A keleti egyház böjttel egybekötött felkészülése gyógyír lehet a karácsonyi csüggedésre!

Krisztus születése örömöt és reményt hozott a sötétségben élők számára. Az, ahogyan keleti egyházunk ünnepli a karácsonyt, abban segít minket, hogy újra rátaláljunk erre a reményre. Advent a Krisztus megtestesülése előtti időszakot jelenti, amikor még mi emberek elveszettek, Istentől elszakítottak voltunk. Ahelyett, hogy advent idején elő-ünnepelnék a karácsonyt, a keleti keresztények ünnepélyes hathetes karácsonyi böjtöt tartanak. Olyan spirituális felkészülés ez, mely segít feldolgozni veszteségeinket, elviselni a szomorúságot, táplálni a lelkünket, és végül megtapasztalni az örömöt karácsony napján.

A karácsonyi böjt segít mindazoknak, akik depresszióban szenvednek

A böjt legtöbb napján mindenféle hús, sajt, tojás, hal és bor kerülendő, és alapvetően vegetáriánus étrendet tartunk. Ám nem szabad, hogy a törvény betűjének fogságába essünk: ha valamilyen oknál fogva húst ettünk, nem vár ránk az örök kárhozat. A cél az, hogy megpróbáljuk jelképesen újraélni azt az éhséget, mellyel az egykori emberek lelke éhezett az Üdvözítőre. Evés, ivás és bulizás helyett az adventi időszakban lelkünket imával tápláljuk, keressük a közösséget hittestvéreinkkel és törekedjünk közelebb kerülni Istenhez. A személyes problémákkal küzdők számára lelki fellendülést hozhat ez az időszak, segítve a kilábalást a nehézségekből. Mindez segít felkészülni annak az örömnek a befogadására, amit karácsony napja tartogat nekünk. A szórakozást halasszuk el karácsony napjáig! Ha eljön a karácsony, az az öröm időszaka lesz, nem a szomorúságé, vagy ünnepek utáni búskomorságé, és a hívő emberek kellően felkészültek ennek az örömnek a fogadására. Sőt, a keleti keresztények még karácsony után 10 napig ünnepelnek!  

A karácsonyi böjt segít megszelídíteni a világi étvágyat. Olyan gyakorlat ez, melynek során a test képessé válik arra, hogy meghaladja önmagát, és ne az ösztönei határozzák meg. Az egyház a böjtnek elsősorban spirituális értelmet tulajdonít, mely képessé tesz arra, hogy létezésünk spirituális dimenzióját meglássuk, megtanít arra, hogy fizikai korlátai ellenére az ember lélek is, mely a nehéz időszakokban élteti.

A karácsonyi böjtben nemcsak többet imádkozunk, hanem többet is jótékonykodunk. Vagyis pénzt adományozunk a nyomorban, nélkülözésben élők helyzetének enyhítésére.  Ezzel ellensúlyozza a böjt azt a késztetésünket, hogy karácsony idején túlköltekezzünk, dőzsöljünk. A hívek így spirituális kapcsolatba kerülnek a nélkülözőkkel, jótékonyan oldva a személyes kifosztottság érzését, ami olyan gyakran jelentkezik ebben a kultúrában. A jótékonykodás helyreállítja a kapcsolatot az emberiséggel. Emlékezteti a híveket Jézus főparancsára, hogy szeressék egymást. Az élet több, mint a javak fogyasztása. A hívő embernek ez is segítségére van abban, hogy kizökkenjen a mindennapok megszokott kerékvágásából, és a spiritualitást tegye a főhelyre.

Ha az ember ragaszkodik a böjthöz, az éhség egy formáját fogja megtapasztalni. Még ünnepibb érzések járják át. Nem érzi, hogy az étel lehúzza, elnehezíti, sokkal jobban tudja magát és étvágyát kontrollálni. Az ima és a jócselekedet közelebb hozza az Istenhez. Sokkal nagyobb lesz benne a szeretet és az együttérzés.

A karácsony a depresszió ellentéte

A hívek felkészülnek a karácsony igazi örömére. A böjt vége felé az ember úgy érzi, megvalósított valami nehezet. Karácsonykor megtöri a böjtöt, vége lesz a sötét időszaknak, és eljön az ünneplés fényessége. Az ünnep még édesebb, mert megelőzte az ínséges időszak. Miután az ember elvégezte dolgát, táplálta a lelkét, már készen áll arra, hogy megengedje magának az Isten-áldotta ételt, italt, anyagi javakat, a családot, barátokat, kellemes együttlétet. Hisszük, hogy az Isten azt akarja, hogy örvendezzünk. Még azok is, akik magányosak és szegények, ilyenkor lélekben gazdagon megtelnek; megláthatják az utat egy megelégedettebb élet felé, vagy a fájdalmaik gyógyulása felé észrevéve az apró dolgokban is ott rejlő örömet.

Karácsonyfa

A keresztények a fát csak Szentestén állítják fel, és sokkal tovább tartják meg feldíszített állapotában. Mivel a hívek hosszú időt szenteltek annak, hogy kapcsolatot alakítsanak ki az Istennel és az emberekkel az advent alatt, ezek a kapcsolatok fennmaradnak, és megtartó erővel bírnak, még akkor is, amikor az ajándékok újdonságának varázsa megkopik, és a család és barátok már régen hazamentek. Kemény munka van mögöttük, a karácsony öröme lélekben megemelte az embert.

Ahogyan egy kis baba a jászolban reményt tudott adni a világnak, a keresztények is arra hivatottak, hogy Krisztus nyomdokaiban haladjanak, és a világ világossága legyenek. Senki sem mondhatja, hogy én ehhez túl tökéletlen, vagy túlságosan átlagos vagyok: minden egyes személy arra hívatott Istentől, hogy jót tegyen a világban.

(Fordítás: Kiss Erzsébet, Lisa C. DeLuca cikke nyomán, forrás: pravoslavie.ru)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum