Csak azok képesek védelmezni, akik szeretettel szolgálnak! – Ferenc pápáért adtak hálát Budapesten

A szertartáson koncelebrált Erdő Péter bíboros, prímás; Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Ternyák Csaba egri érsek, valamint az MKPK megjelent tagjai, köztük a három görögkatolikus püspök is.

Ferenc pápa Szent Péter 266. utódja, az egész Egyház pásztora. Ő az első latin-amerikai és az első jezsuita a pápák sorában. Mióta a világ megismerte Jorge Mario Bergogliót, azaz Ferenc pápát, tapasztalhatjuk, hogy ő mindenhol és minden időben a szeretet, a testvériség üzenetét hordozza. Karizmája, közvetlen és egyszerű természete a világ minden pontján érthető és világos üzenetet hordoz, az evangélium üzenetét.

Az apostoli nuncius a szentmise elején – Szent Józsefnek, Szűz Mária jegyesének, Urunk Jézus Krisztus nevelőapjának és az egyetemes Egyház patrónusának főünnepén köszönetet mondott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének, elsősorban Erdő Péter bíborosnak és Snell György segédpüspöknek, a Szent István-bazilika plébánosának, hogy együtt imádkozhatnak Budapesten abból az alkalomból, hogy hat évvel ezelőtt kezdte meg pápai szolgálatát Ferenc pápa. A pápai nuncius külön köszöntötte a kormány képviselőit és a hazánkba akkreditált diplomáciai testület tagjait, a keresztény egyházak és a zsidó közösségek képviselőit. A szentmisén együtt ünnepelt Darák Péter, a Kúria elnöke és Tarlós István főpolgármester.

Az angol és magyar nyelven felolvasott evangéliumi rész után homíliájában Blume érsek Szent Józsefről és Ferenc pápa szolgálatáról elmélkedett.

„Évszázadok óta tiszteli az Egyház Szent Józsefet és tapasztalja az ő jelenlétét. A viszonylag rövid, de igen gazdag róla szóló bibliai részek, amelyeken elmélkedünk az év során, nem csupán a régmúlt történéseiről tanúskodnak, hanem segítenek megérteni azt is, hogy Szent József ma is velünk van.

Az evangéliumok olvasása során láthatjuk, hogy József Szűz Máriával és Jézussal van jóban és rosszban: az úton Betlehembe, Jézus születésénél, az Egyiptomba menekülés drámájában, a názáreti mindennapokban, ahol József gondoskodott nevelt fia jövőjéről azáltal, hogy megosztotta vele szakmai tudását és bölcsességét. Ez a közeli kapcsolat folytatódik Isten családjának, az Egyháznak tapasztalatában, aki védelmezőjeként tiszteli Szent Józsefet. Persze ő nem biztonsági őrökkel és modern védelmi felszereléssel óv minket. Az ő fegyvere Isten igéjének ezredéves tapasztalata, ami erősség, védőpajzs és mentsvár egy gyakran ellenséges világban.

Ahogyan Szent József hűségesen követte Isten szavát, megtanulhatjuk Tőle azt is, a Szentírás imádságos átelmélkedésében és a közösségi imában, hogyan feleljünk Isten hívására az életünkben, hogy mindig figyelemmel legyünk hivatásunkra Krisztusban. Ez egy olyanfajta isteni védelem megtapasztalása is, mely mások felé irányul, elsősorban a kicsinyek felé, akik nem hallatják hangjukat, és a teremtett világ felé.

Mindez segít megértenünk, miért választotta Ferenc pápa ezt a napot egyházfői szolgálatának kezdetéül. Hat évvel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy – idézem – a pápának is »egyre inkább előre kell haladnia abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten van. Szent Józsefet kell követnie az alázatos, valódi és hűséges szolgálatban. Szent Józsefhez hasonlóan ki kell tárnia karját, hogy védelmezze Isten egész népét, szeretettel és gyengédséggel ölelje át az egész emberiséget: különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkevésbé fontosakat… akik éheznek, akik szomjaznak, akik idegenek, mezítelenek, betegek, börtönben raboskodnak (vö. Mt 25,31–46). Csak azok képesek védelmezni, akik szeretettel szolgálnak!«

A mai világban e szavak úgy tűnhetnek, mint Szent Pál gondolatai Ábrahámról a szentleckében, aki »a reménytelenségben is reménykedve hitt«. Ha figyelemmel kísértük Ferenc pápát az utóbbi hat évben, láthattuk, hogy a mai nap szentjét követve dolgozik, aki nagyon jól ismerte azt a különleges típusát a reménynek, amely végül nem okoz csalódást.

Isten nevében védelmezni minden embert, különösen a leggyengébbeket, amint azt Szent József példájában látjuk, ez a kulcsa korunk környezetvédelmi és szociális problémáinak is. Ferenc pápáról közismert, hogy folyamatosan újragondolásra készteti a megszokott és széles körben elfogadott hozzáállást a teremtett világhoz és az emberi élethez. Az ő törődése minden vallási felekezethez tartozó ember felé irányul, közös otthonunk újjáépítése és a megvédésében való aktív részvétel céljából, azért, hogy olyan hellyé tegyük a Földet, ahol egyre több és több ember tapasztalhatja meg Isten szeretetét és az egymás iránti szeretetet.”

A szentmise végén a bazilikában megjelent püspökök, papok, hívek egy szívvel kérték: „Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat”, bízva abban, hogy Szent Péter hat esztendővel ezelőtt megválasztott 266. utóda továbbra is megkapja az erőt és a bölcsességet ahhoz, hogy örömmel végezhesse szolgálatát.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a Magnificat leánykar.

* * *

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Vegyészipari középiskolát végzett, majd a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. Chilében végezte humán tanulmányait, majd 1963-ban visszatért Buenos Airesbe, ahol filozófiából szerzett diplomát a San José Egyetemen. 1964–65-ben irodalmat és pszichológiát tanított Santa Fében, a Szeplőtelen Szűzanya Intézetben, majd Buenos Airesben. 1969-ben szentelték pappá.

1973. július 31-én megválasztották Argentína jezsuita provinciálisának – ezt a tisztséget hat éven át töltötte be. 1980-tól szemináriumi rektor volt. 1997-ben Buenos Aires koadjutor érsekévé nevezték ki; 1998-ban, Antonio Quarracino bíboros halála után az argentin főváros érseke lett. 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. A 2001-es rendes püspöki szinódus főrelátora, majd 2005 és 2011 között az argentin püspöki konferencia elnöke volt.

2013. március 13-án választották pápává, egy hónappal azután, hogy XVI. Benedek pápa bejelentette lemondását. A 266. az egyházfők sorában; az első pápa, aki a Ferenc nevet választotta.

Szöveg: Bókay László/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye