Mit jelent férfinak lenni? – Kerekasztal-beszélgetés a Sapientián

A bevezetőben elhangzott, hogy a témának kiterjedt irodalma van, a pszichológiában a férfiléttel, a férfiasság mibenlétével kapcsolatban több, egymással vitázó szakmai vélemény ismert. Az előadók hangsúlyozták: szükséges beszélni arról, hogy „a férfiak manapság nincsenek rendben”, pozitívan pedig arról, hogy milyen is az igazi, érett férfi. „Az ilyen ember ugyanis jó a családnak, az Egyháznak, a társadalomnak” – mondta Papp Miklós morálteológus.

A nyugati kultúrában a férfilét „válságának” több oka van – mondta Somogyiné Petik Krisztina –, egyrészt a feminista ideológia, amelynek napjainkra eltorzult formája egyenesen megveti a férfiasságot, vagy éppen teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a férfiakkal szemben. Másik oka a genderideológia azon változata, amely szerint az egyén maga dönti el, hogy férfi vagy nő akar lenni, függetlenül a biológiai meghatározottságától. Mindezek zavart okoznak az adott kultúrában, például a mindennapos kapcsolatokban is, a felszínen ez mutatkozik meg az uniszex öltözködés szokásában. Mindezekkel szemben az evolúciós megközelítés rámutat, hogy a nemek különbözőségei, a sajátosan nőies vagy férfias vonások életfunkciókat szolgálnak – mondta Asztalosné Elekes Szende.

Egyáltalán miért vannak nemek? – tette fel a kérdést teológiai szempontból Papp Miklós. A mítoszok általában a férfi-nő kapcsolatot vetítik ki az istenekre (hieroszgamosz), a platóni androgün mítosz szerint pedig az ember eredetileg kettős (férfi-nő) lény volt, s az istenek irigységből szétválasztották, tehát a különvált nemiség nem más, mint büntetés. A Biblia az előbbiekkel ellentétben azt tanítja: férfi és nő mindketten Isten képére teremtettek. A különböző nemek szellemi-lelki és biológiai szempontból is gazdagítják egymást, az élet minden területén egyaránt fontosak a női és a férfi szempontú megközelítések.

A kereszténység üzenete, hogy a Szentháromság agapé-szeretete megnyílt, s ennek természetét, valóságát Krisztustól tanuljuk, tudjuk, egyúttal ebbe ágyazódunk bele férfiként és nőként is (többek közt erre utal Szent Pál Efezusiaknak írt levelében a vőlegény-menyasszony szimbolika). A keresztény ember ehhez próbál igazodni, s az Egyház ezt a szeretetet őrzi – mondta Papp Miklós. Az előadó Leo Scheffczyk német teológus gondolatai nyomán leszögezte, hogy éppen istenképiségünkből ered, hogy a férfi mivolt nehezen körülhatárolható, alapvetően titok, misztérium.

„A férfi és a nő titka Istenre mutat – folytatta az előadó. – Eredendően, ösztönösen arra vágyunk, hogy a kapcsolatainkban – például házastársként – úgymond félszavakból megértsük egymást”. De vajon tényleg azt akarjuk, hogy belőlünk kettő legyen?! Miért lenne baj, hogy nem értjük a nő világát, vagy nőként a férfi világát; ő más, titok, hát még milyen nagy titok lehet az Isten! – mondta Papp Miklós. – A nő nőisége, titka révén nem hagy minket, férfiakat belenyugodni, beletompulni a kialakított istenképünkbe. Egyszerre alázatossá és kíváncsivá is tesz. XVI. Benedek a Deus caritas est kezdetű enciklikában azt írta: az erósz célja nem maga a szexualitás, hanem a vágyakozás a másikra, s ez a vágy Isten felé röpít.

Somogyiné Petik Krisztina a férfilét válságával kapcsolatban elmondta, a nyugati kultúrában lassan elmosódnak a nemi szerepek jellemzői, s ez megnehezíti a fiatalok lélektani fejlődését. Hagyományosan a nemi identitás a serdülőkorig szilárdul meg, fiúk esetében a lányoktól való elkülönülés által. A fiatal majd csak középkorú férfiként lesz képes arra, hogy igazán meg merje élni a gyengédséget. A választott szingliség („nincs szükségem a másikra, férfi és női mivoltomat is megélem egyedül”) evolúciós zsákutca.

Asztalosné Elekes Szende az előbbiekhez hozzátette, hogy kultúránkban a férfiak háttérbe vonulásának vagyunk tanúi. Az iskolarendszerünk elnőiesedett, alig van férfi példakép; elvárt minta a csendben ülő, tanuló, engedelmes, szófogadó gyermek (mindez alkatilag a kislányoknak kedvez). Elvárt tulajdonsággá vált a férfiaknál a kedvesség, a szelídség, a megértés, pedig ezek alapvetően női tulajdonságok. Nem minden agresszió rossz – folytatta a pszichológus. – Jó, ha valaki képes beleállni a helyzetekbe, a küzdelmekbe, ha képes konfrontálódni, van tettereje, aktivitása: azaz férfias. Ezzel szemben napjainkban a fiatal férfiak esetében inkább a digitális világ térhódítása a jellemző, a közösségi médiában előadott személyiség, a digitális vagy a pornográfiához köthető függőség, a könnyen elérhető élvezet. Ők (főként a szorongó típusok) már nem akarnak valódi kihívásokba beleállni, hús-vér nőkkel találkozni, menekülnek a valódi feladatok elől. Kérdés, hogy az így kialakult magatartásforma megfelel-e a férfi életfeladatának.

„Ugyanakkor terjed a látszatférfiasság, ami nem más, mint a serdülőkorba ragadt identitás, torzulás – vette át a szót Papp Miklós. – Menő, ha minél több nővel létesítesz szexuális kapcsolatot, vezetőként uralkodó típus vagy, fontos a jó autó, illetve a külső megjelenés (piperkőc férfi). Valaki azt mondta, lassan a leghiúbb lesz a legsikeresebb.”

A férfilét aktuális problémája jellemzően a családok válságában mutatkozik meg. Az apa egyre kevésbé elérhető a gyerek számára (nincs otthon, dolgozik); a válások következménye, hogy sok az egyedülálló anya. Az egyszülős családok számára jó hír, hogy az apa hiánya nem okoz helyrehozhatatlan károkat a gyermekben, de az elvált apának ki kell vennie a részét a nevelésből. A családi életben a férfi szerepe pótolhatatlan, a fiúgyermek számára szükséges a nemi azonosuláshoz. A férfi dolga, hogy a gyermekáldás-nevelés időszakában megoldja, hogy pénzt keressen, a gyerekkel is legyen, és a feleségének nyújtson érzelmi támogatást.

Papp Miklós arról is beszélt, hogy az Egyház a nemi sajátosságokat, a szellemi, lelki, biológiai különbségeket hivatalos megnyilatkozásokban is a személyiség alapvető összetevőjének vallja, és férfi és nő együttműködő kapcsolatát preferálja. A morálteológus felhívta a figyelmet egy sajátos szempontra is (George Scherer transzcendentál-filozófus munkássága nyomán): eszerint a férfi transzcendenciája transzcendens (kifelé, előre, illetve túllendülő) dinamikát mutat, a nőé inkább immanens, mindent átölel, a „szívére vesz”. Isten mindig irgalmas (női princípium), ugyanakkor küldetést is ad (férfiprincípium). Az Úr nem kedves vallásos férfiakat akar, hanem prófétákat! – hangsúlyozta az előadó.

A humor esetében is megmutatkozik a nemek közti különbség: „a férfi mindenen tud nevetni, a nőket azonban nem lehet mindig ugratni, velük inkább kedvesnek kell lenni”.

Sok minden mellett a férfinak más a kapcsolata a gyermekekkel is. Míg a nő ölelgeti, szeretgeti őket, ő arra kell biztassa, hogy bátran vállaljanak kockázatot és felelősséget a tetteikért. „Ez a kettősség, míg élünk, nevelési viták tárgya lesz férfi és nő között, és ez a természetes” – tette hozzá a morálteológus, aki azt is elmondta, hogy sajnálatos módon ezekben a helyzetekben általában „a nő jellemzően ügyesebben, jobban kommunikál, a férfi pedig inkább kivonul a nevelésből, a nőre hagyja a feladatok megoldását”.

Papp Miklós rámutatott, hogy mai tudásunk alapján azt mondhatjuk, hogy a féfi-nő polaritás mindkét nemben megvan, „szabadok vagyunk arra, hogy ezt miként valósítjuk meg”.

Az előadás további részében a morálteológus a férfivá érés fázisait elemezte: ez a folyamat húszéves periódusokra bontható. Az első időszakban a fiúk csak mutogatják, hogy ők „érett férfiak”, nőznek (akár egyszerre több lánnyal is); fontosak a teljesítmények, fontosak a státuszszimbólumok, próbálgatják a szárnyaikat. Az érett férfivá válást valójában az segíti, ha egy érett nővel találkoznak, ettől kezdve lesznek kedvesebbek, érzékenyebbek: egy jó szerelem az érettség irányába vezet. A következő periódus csapdája, torzulása „a fészekbélelő kedves (tulajdonképpen csak a maga dolgaival foglalkozó) férfivá” válás, az életközép problémája. Hogyan kell ebből továbblépni? – tette fel a kérdést az előadó. – Nagymértékben kell felelőssé válni és szeretni, túl a családi dimenzión, ez a férfi „király”-korszaka: maga mögött hagyva az utazgatás, világot látás időszakát – folytatta Papp Miklós. – Például elkezdhetünk valakit vagy valamit (egy jó célt) támogatni, segíteni (rászoruló gyerekeket, ismerőst, kollégát). Ez már út az időskor (a „sztareccé” válás lehetősége) felé.

A morálteológus arról is beszélt, hogy Isten azért mutatkozik be Atyaként, mert nem szüli, hanem teremti a világot, kezdeményez. Krisztus is férfiként jött közénk, az ikonokról is férfias arc tekint ránk. Nem valamiféle kedves „istenke” ő. Jézus sürget, tanít, amikor pedig Pilátus előtt áll, a csöndje igazán férfihoz méltó; megfeddi az apostolokat, és keresztre feszítik értünk.

Asztalosné Elekes Szende rámutatott, a nők sokat tehetnek a férfiakért: „Bizony éles a nyelvünk, verbális fölényünkkel azonban nem szabadna visszaélnünk, érdemes felülvizsgálni elvárásainkat, kritikáinkat. Ne akarjuk a saját képünkre formálni a társunkat!”

Papp Miklós hozzátette: „A férfi valódi erőforrássá válhat társa számára, ha a nő nem válik ugráltató házi sárkánnyá, hanem szereti és elfogadja a férfit, megnyugodva abban, hogy ő így jó. A nő így válik múzsává, nagy tettek ihletőjévé.”

A morálteológus a férfiak feladatáról azt mondta: nem szükségesek a látványos teljesítmények, a hétköznapi helytállás is nagy dolog. Fontos, hogy az embernek legyenek tervei, törekvései, akarata, képes legyen lemondani, és gyakorolja az önkontrollt. „Nyugodtan lehetünk jólöltözöttek, karakteresek, és gyakoroljuk a mentorszerepet, a fiatalabb férfi vezetését, hiszen az érett férfi dolga beavatni a fiatalabbakat.” Az életkoronként változó férfiúi identitásról szólva Papp Miklós összefoglalóan azt mondta: kaptunk egy biológiai nemet, és az a feladatunk, hogy életünk folyamán kibontakoztassuk. Isten eredendően férfinak és nőnek teremtette az embert, és amilyenné alakítjuk magunkat földi létünk során, olyan férfiként/nőként fogunk feltámadni is.

Az előadó a férfiúi identitás megéléséhez segítségül ajánlotta a böjtöt, a férfias imát (Istennel szemtől szemben), az önmegtartóztatás különféle formáit (panaszkodás nélküli szenvedés) és a példaképeket – utóbbiak közül a nagy dolgokba belevágni képes Martin Luther Kinget, a sokakról gondoskodó Szent Miklóst, Szent Józsefet, aki érthetetlen helyzetben is vállalta Máriát, és ajánlotta az időtálló irodalmi művekben megjelenő férfijellemek tanulmányozását.

Szöveg: Körössy László/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye