Entry Into Jerusalem

A virágvasárnapi szertartásokon világosra változik liturgikus szín. Krisztus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve barkaágakat viszünk az ambon elé, ahol a pap megszenteli az ágakat. Egykor a jeruzsálemiek így hódoltak Krisztus előtt: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8).

Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.

„Légy szamárrá…hordozd Krisztust, aki Jeruzsálembe megy! Légy szamárrá gondolatod egyszerűségében, amint az követte a Betfagéba küldötteket, hogy őt eloldják és elvezessék, semmit sem ellenkezve, hanem vezetőinek engedelmeskedve, úgy te magad is vesd alá magad annak, aki megtanít téged, hogy vedd fel Krisztus alázatosságát, semmiben sem ellenkezve, és valóban Krisztus szamara leszel, aki szabad az állati értetelnségtől.”

Krétai Szent András

Forrás: MKPK, Lakatos László: Ünnepi könyv

Nyíregyházi Egyházmegye