Szent György nagyvértanú

Az első, és rögtön szembetűnő üzenet magában a „földműves” szóban van: az ember „műves”, tehát műveli, ápolja és gondozza a földet, nem pedig rombolja azt! Ez az Isten eredeti terve, erre rendelte az embert a teremtésben, amikor rábízta a földet; de mintát is adott, hiszen ugyanígy tesz az Isten is, aki gondviselésével állandóan kormányozza és fenntartja, tehát nem rombolja ezt a világot. A keresztény ember ezért kell szívén viselje a teremtés sorsát, ezért kell felemelje szavát a környezetszennyezés, és minden más, a teremtett világot romboló tényezővel szemben.

A másik fontos üzenetet Szent Péter apostol levele kapcsán érthetjük meg világosan. Az apostol arról beszél, hogy minden ember méltóságot kapott e világban, mindenki „pap” ezen a földön, s az embernek, mint a „teremtés papjának”, nagyon komoly feladata van a világban. A latin teológia az embernek ezt az Istentől kapott komoly feladatát nevezi az „általános papság” néven.

Az a feladatunk, hogy a teremtett világot visszavezessük az Istenhez! Nem az a dolgunk, hogy még jobban eltávolítsuk tőle a teremtést, hanem egyre közelebb vezessük eredeti és végső célja, az Isten felé. Ezért szentel meg mindent a keleti egyház: a vizet, a gyümölcsöket, a búzát is, vagyis a föld terményeit, mert rá akar mutatni feladatunkra: minden az Istené, minden anyag, amit a romlott állapotból ki kell emelni, Istennek kell adni,mert az egész anyagvilág végső célja az Istenben van. Az ember, a „teremtés papja” az egész világot bemutathatja, felajánlhatja Istennek, az anyagot megszenteli, hogy a szentség, az eredeti tisztaság állapotába állítsa azt vissza.

A Húsvét is arról szól, hogy ez az anyagvilág is át fog alakulni, lesz majd „új ég és új föld”, melynek mennyei tündöklése már beköszönt hozzánk a feltámadással: előízét érezzük a mennyei Jeruzsálem tündöklésének és tökéletességének, melyben már minden helyreállt eredeti, tiszta állapotába, abba az állapotba, amire Isten rendelte a dolgokat. Húsvét a „nyolcadik nap”, az „új világ” beköszöntének a kezdete, és figyelmeztet bennünket: úgy bánjunk földi létünk egészével, az anyagvilággal, hogy arról is el kell számolnunk majd őelőtte: Jó papjai vagy rossz „papjai” voltunk-e az ő teremtett világának? Ápoltuk, óvtuk, vagy romboltuk-e azt?

Szent György ünnepe, a búzaszentelés világos üzenete ez: Istentől kapott életünket, Tőle kapott környezetünket ápoljuk és védjük, s mindent adjunk oda Neki, ajánljuk fel áldozatként, hogy azt megszentelve, megtisztítva kaphassuk vissza Tőle, s így meglássuk mindennek a végső célját: Isten Országának szentségét, tökéletességét, a paradicsomi állapotot, melyben minden azt szolgálja, amit Isten neki szánt; s mi a világ célját ne ferdítsük rossz irányba, hanem a teremtés jó „papjaként” vezessük oda Istenhez, életünk forrásához! „Szent György nagyvértanú! Segíts minket a teremtés jó földművesének, jó papjának lenni”! Ámen.

Szöveg: Kanyó Árpád

Nyíregyházi Egyházmegye