
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.
Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.
Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.
Csodatevésem sűrű delejét
pazarló kézzel önteném feléd.
S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,
fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe –
S én visszahullnék ember-életembe.
1939. február
Előadja: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
© 2015-2026 Nyíregyházi Egyházmegye
Fejlesztés: Szikora Ede Szabolcs (2026.07.01-től) | Zadubenszki Norbert, Gerner Attila (2015–2026)