Máriapócson az elmúlt hétvégén szokásosan megtartották a kántorok háromnapos lelkigyakorlatát Kocsis Fülöp püspök atya vezetésével. A résztvevők a böjti dallamokat ismételték át, majd a pénteki – püspök atya által tartott – Előszenteltek Liturgiáján is bemutatták tudásukat a hívek örömére, később pedig közösen fogyasztották el a szertartás végén megszentelt kolibát. Nagyböjt első vasárnapján szintén a kántorcsapat vezette az éneket a püspöki szertartáson. Ezen a napon Fülöp püspök atya mellkeresztet adományozott Ihnáth János szatmári főesperes atyának.

Májer Zsuzsanna

Kántorok és éneklő lelkigyakorlatán voltam

Március 7-9 között először vehettem részt a kántorok és a liturgikus énekeinket szeretők és éneklők lelkigyakorlatán-továbbképzésén. Máriapócson a zarándokház adott helyet nekünk. Harmincan éltünk ezzel a lehetőséggel. Főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéből, de a távolabbi egyházközségekből is voltak résztvevők. Bátran mondhatom, hogy a lelkigyakorlat mellett szakmai továbbképzésen vettünk részt.  

A legtöbb résztvevő kántori feladatokat lát el valamelyik egyházközségben. Én csak a szárnyait próbálgató, liturgikus énekeinket szerető éneklő vagyok. Sok hiányosságom van, ezért mentem el, hogy ott kapjak segítséget.

A lelki gyógyulásban Fülöp atyán kívül a Máriapócson szolgáló atyák és a szerzetes atyák voltak segítségünkre. A „szakmai továbbképzést” Fülöp atya és nővére, Magdika tartotta.

Péntek este az Előszentelt Liturgián vettünk részt. Kollibaáldás, vacsora és ismerkedés után püspök atya tanítását hallgattuk. Három kérdést tett fel atya: nevünk, honnét jöttünk és mit fogadtunk meg a böjti időre.

A tanítás is az ünnepi készületünkről, a böjtről, énekeink sokszínűségéről, szépségéről, nehézségeiről szólt.

Ezután a másnapi utrenyét énekeltük „át”, majd fél 11-kor tértünk nyugovóra.

Szombaton 7 órakor utrenye és reggeli után ismét belevetettük magunkat a munkába. Ebédig áténekeltük a vecsernyét. Magdika kedves, szemléletes útmutatásával éreztük meg, hogy hogyan kell bizonyos jeleket értelmezni a kottában. A hangképzésre Fülöp atyának volt egy instrukciója: úgy énekeljünk, mintha mosolyognánk. Ezt próbáltunk megvalósítani.(próbálgattuk, csak amikor a szomszédommal egymásra néztünk, a nevetéstől alig tudtunk énekelni).

Ebéd után maradt egy kis pihenő. Délután a vasárnapi utrenyével birkóztunk meg. Este már a vecsernyén mi láttuk el a kántori teendőket. Vacsora után a Bazil liturgia nehéz, de különleges, szépséges, egyedi dallamait énekeltük át, majd nyugovóra térhettünk, hiszen ismét fél 11 volt.

Vasárnap az utrenye és a fakultatív reggeli után a Bazil liturgia egyes részeit átismételtük.

A liturgia végén Kapin atya elismerte, hogy valóban szép kis kórussá váltunk.

Tartalmas, lelket-szívet melegítő szűk két napot töltöttünk el. Köszönet Fülöp atyának, Magdikának, hogy a sok-sok tennivaló közepette időt, fáradságot szántak ránk. A zarándokház minden kedves munkatárának, akik kedvesek, segítőkészek voltak, amikor kellett. A konyha dolgozóinak, akik a finom ételekről gondoskodtak.

„Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé!”

Remélem, ismét kapok majd lehetőséget, hogy újra találkozhatunk.

Zolcsák Istvánné
Nyírcsászári

Fotók:Gorcsa Györg

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum