A beregszászi görögkatolikus esperesi kerületben április 5-én került sor immár negyedik alkalommal a tanárok, pedagógusok, katekéták és nevelők lelki napjára, melynek a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont.

A lelki napot, amelyre közel harminc érdeklődő, lelkileg feltöltődni vágyó érkezett, Kiss Zsolt, nyírbátori görögkatolikus parókus vezetette, témája pedig az első korinthusi levél egy szakasza volt: „Krisztust akarom megismerni és feltámadásának erejét." (1Kor 3,10).

A 3. imaóra elvégzését követően elmélkedésekre került sor. Az első elmélkedés legfőbb kérdése az volt, hogy mit is jelent kereszténynek lenni? Zsolt atya ehhez kapcsolódóan Szent Pál keresztényekre utaló szavait idézte: „…úgy kell ragyognotok, mint csillagoknak a világmindenségben.” Emlékeztette a résztvevőket Szent Özséb életére, aki összefogta a remetéket, megalapította a Pálosok rendjét. Elmondta, hogy így kell a kereszténységet is megélni, hogy az egyéni hitből, a pici lángból nagy tűzzé váló közösségi kereszténység legyen.

A második elmélkedésben a keresztény ember erényeiről, a bűnbánatról, a szívben rejlő békességről és a jóságról volt szó. A bűnbánat a keresztények számára fontos, hisz nélküle nem tudunk előrébb lépni. Ezért is van olyan nagy jelentősége életünkben a gyónás szentségének, mely által „letöröljük” bűneinket, éppen úgy, ahogyan a pedagógusok is azon munkálkodnak, hogy „leverjék” a gyarlóságokat a gyermekekről. Ez pedig nehéz, hosszú és fájdalmas munka, amelyben könnyű a szélsőségek felé lendülni, akkor pedig az egyházból fegyház, az alázatból gyalázat lesz, s elfelejtünk a Szentben és Tökéletesben hinni.

Az utolsó elmélkedés a mindig győzelmet arató szeretetről szólt. Zsolt atya emlékeztetett: nem mindig az tesz számunkra igazán jót, aki látszólag így cselekszik. Szemrehányások helyett vegyük vállunkra a keresztet, amely nélkül nincs keresztény hit, s amely megerősít bennünket.

A lelki nap Szent Liturgiával zárult.

Egy résztvevő

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum