Nem mindennapi eseménynek lehettünk részesei február 7-én az Ópályi Görög Katolikus Templomban. A szent liturgiát lelkipásztorunk Fazekas Jánosért és feleségéért ajánlotta fel, egy különlegesen szép alkalomból: a községben köztiszteletben álló házaspár, Margit néni és János bácsi ugyanis ezen a napon ünnepelték házasságkötésük hatvanadik évfordulóját, vagy ahogy gyakorta emlegetjük gyémántlakodalmunkat. Mindenesetre hatvan esztendő már az ember egyéni életében is tekintélyes időnek számít, ám két ember Isten előtt egybekapcsolt életében különösen is az. Elegendő ok ez arra is, hogy hálát adjanak Istennek, hogy együtt visszapillantsanak a megtett útra, amelyen bizonyára voltak szárnyaló, boldogabb és nehezebb, rögösebb szakaszok is. De érezhették és tapasztalhatták, hogy Isten sajátos kegyelme - amit azoknak ad, akik egymással kötött életszövetségükbe kezdettől fogva Őt is bevonták, és ezt a szövetséget Vele is és egymással is folyamatosan megújították -mindig ott munkálkodott házaséletükben. Szép volt a házasságuk, a házaséletük, hiszen a múlhatatlan, örök értékre, Istenre alapozták életszövetségüket. Ez hatvan évig kiállta az egymás iránti szerelmük, szeretetük, valamint a hűség próbáját. Szép példájuk láttán öröm fakad a szívünkben és arra gondolunk, milyen jó Isten kegyelmével együttműködve élni. Fájó, hogy az ilyen házasságok manapság nemcsak Magyarországon, de Európában is fogytán vannak. Ezt támasztja alá az a madridi családtalálkozó is, aminek központi gondolata: „Csak a keresztény családok menthetik meg Európát." A madridi Bíboros Érsek rámutatott arra is, hogy a család európai körképe aggasztó, mivel a társadalom alapsejtjét egyre nagyobb mértékben támadják a válásokat megkönnyítő és születés ellenes politikák. Felvetődik bennünk a kérdés, hogy mit tehetünk mi, mai keresztények. Meggyőződésünk, hogy Krisztus élete és tanítása, erőt ad a mindennapi küzdelmekhez, az újrakezdéshez és bátorít abban, hogy merjünk szembeszállni mindazzal, ami az isteni értékrenddel ellenkezik. Mi mindannyian, akik Margit néni és János bácsi példája nyomán velük és remélhetőleg még számos kereszténytestvérünkkel együtt Istennek elkötelezettjeként járjuk a szentségi házasság útját, arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel és tanúságtevő életünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba. Ezt akkor tehetjük leginkább, ha a fiatalok előtt fel tudjuk mutatni a krisztusi életből fakadó örömöt a családban, ha vonzóvá tudjuk tenni számukra a keresztény házasságot és ideállá az életre szóló elköteleződést, a hűséget. Ebben az értékvesztett társadalomban a fiatalok nincsenek könnyű helyzetben. Keresik önmagukat, Istent. Nekünk kell melléjük szegődnünk, ahogy azt Jézus is tette az emmauszi úton. Saját életünkkel kell megmutatni nekik, hogy mit jelent keresztény módon élni egyéni és családi életünket.

Margit néni és János bácsi virágos kertjéből rendszeresen jutott virág a templom díszítésére is. Minden szentmise végén imádkozzuk: „Áldd meg azokat, kik házad ékességét szeretik". Isten meg is áldotta őket ilyen szép hosszú házassággal. Kérjük a Jó Istent, adjon további életükre sok erőt és nagyon jó egészséget!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum