I call you!

99 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?

A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!

Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket. A határtalan szeretet hangján fonjuk tele a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat, és nemzettársainkat. 

Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!

"...míg magyar szóra magyar szó felel!"

Tegnapi, a Kossuth Rádióban elhangzott, velem készült interjú után fogalmazódott meg bennem néhány gondolat az összetartozásról:

Az összetartozás érzése nekem nagyon fontos. Azoknak is, akik nagy lelkesedéssel, hosszú utat megtéve ma Csíksomlyón találkoznak az Istennel és Ferenc pápával, emelt lelkülettel végigtekintenek a sok-sok emberen, akik mind ugyanazért az érzésért vannak ott. A hit közösségi, és az anyanyelv is az. Időnkén meg kell élni, átélni, átérezni. És a nagy eseményen közben sokan keresik a kis, apró eseményt: személyes ismerősöket, barátokat, hogy a nagy forgatagban a velük való spontán találkozással, akár csak néhány mondatot váltva személyesen örüljenek egymásnak. Ez is hozzátartozik, mert ez a bónusz. Gyerekkoromól fogva, ministránsként szórvány-tűrt-magyar miséken, örülve minden betévedő ismerős arcnak, aztán sok helyen, lassan 20 éve a Hálóban tevékenykedve, Délvidékre hazajárva sokszor, és Csíksomlyón különösen, minden alkalommal átélem ezt. Ajándék a találkozás. Ez lesz egy hét múlva is, szintén Csíksomlyón, a pünkösdi búcsú alkalmával.

A Nemzeti Összetartozás Napja. Éppen 9 évvel ezelőtt, (amikor kerékpárral Csíksomlyóra zarándokoltam nagykorúságát azokban a napokban betöltő Schön Bálint fiammal) a trianoni gyásznap 90. évfordulóján fogalmazták meg a törvényhozóink, hogy emlékezzünk meg június 4-ről, és legyen ez a szétszakítottság, és a sok-sok seb, fájdalom, máig tartó megalázás, és széthúzás ellenére a magyarok egybetartozásának napja. Nemcsak a gyászé, talán mégsem az ünnepé, hanem a felelősségé, és a feladaté is. Intő jeles nap. - Próbálom néhány szóval értelmezni a törvényt.

Idén, a 99. évfordulón Csíksomlyó két ünnepe közé "szorul" június 4. Kevesebb embernek fog eszébe jutni, és sajnos kevés, főleg anyaországi ember gondolkodik el rajta, mit is lehet ezzel kezdeni, ilyen sok évvel a tragédia után. Ez a nap dolgos hétköznap. Több megemlékezés is van országszerte, és (most már sok helyen szabad) határokon túl is. Van ahol (sajnos csak) ünnepelnek, van ahol gyászolnak, és vannak akik más nagyszabású rendezvényt szerveznek arra a napra, épp azokra az órákra, amikor 99 éve minden magyar templomban megszólaltak a (lélek-) harangok.

Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon is csatlakozhat: https://www.facebook.com/events/2285116095060118/

Hívjon meg és hívjon fel másokat!

Szívesen fogadjuk a visszajelzéseket, élményeket a trianon@halo.hu drótposta címen,
vagy a fenti esemény megjegyzés rovatában.

A katolikus Háló mozgalom immár 30 éve építi a határokon átívelő, 
ökumenikus szellemű magyar-magyar közösségi kapcsolatokat. https://halo.hu

Szöveg: Schön György, fotó: Háló.hu

Nyíregyházi Egyházmegye