„…Te, Uralkodónk, Őrizd meg őt mindenben feddhetetlennek, add, hogy szeresse házad ékességét, ott álljon szentélyed ajtaja előtt, meggyújtsa dicsőséged sátrának mécsesét, viruljon Anyaszentegyházadban, mint bőven termő olajfa s teremje meg az igazság gyümölcsét, tökéletes szolgád legyen eljöveteled idején és élvezhesse az előtted kedvesek jutalmát.”
Ezekkel a szavakkal április 27-én a nyíregyházi társszékesegyházban a Tamás vasárnapi alkonyati istentiszteleten Kocsis Fülöp püspök atya alszerpappá avatta Tóth Lóránt és Pindzsu István felolvasókat. A bizánci egyház hagyományában a szent rendet megelőzi az ún. kisebb rendek, a felolvasói és az alszerpapi. Az alszerpapi rend közvetlenül a diakónus alatt és a felolvasói rend felett áll. A felolvasók a sztihárionra kereszt alakban öltik magukra az oráriont, ezután a püspök kezét a jelöltek fejére téve imádkozik felettük. A püspök az imádság szövege által az újonnan avatott alszerpapokat fedhetetlenségre, Isten házának szeretetére és állhatatos szolgálatra rendeli.
Az ősi gyakorlatban az alszerpapok feladata volt a templomi eszközök gondozása, a szentély őrzése és a hitjelöltek kivezetése a liturgiáról. Az alszerpapság mint intézmény a III. század első felében jelenik meg a római egyház gyakorlatában. Az ApCsel 6,3-6-ra hivatkozva egy városban csak hét diákónus szolgálhat és ezek mellé választottak még segítőket, alszerpapokat. A mai gyakorlatban az alszerpapi szolgálattal a püspöki liturgián lehet találkozni. Az alszerpapok nem kizárólagosan egy templomhoz köthetők, de kizárólagosan az adott egyházmegye püspökéhez tartoznak. Ők kísérik a püspököt az egyházmegye templomainak látogatásakor, öltöztetik a püspököt a Szent Liturgia elején, segédkeznek a kézmosásban és más egyéb szertartásokon.
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum