Diakónusszentelés volt Homrogdon

„Ahogyan csaknem két évezreddel ezelőtt az apostolok segítőtársat kerestek az asztalszolgálatra és kiválasztottak hét, jó hírnevű, a Szentlélekkel eltelt embert, úgy szeretnék ma is a Szentlélekben választani és megszentelni egy embert, aki egy életen át szolgálja a közösséget” – mondta homíliájának elején Atanáz püspök, majd hozzá tette: „A diakonátus nem méltóság, hanem Jézus Krisztus szolgálata. A Krisztus szerinti segédlő papságért könyörgünk az ekténiában, aki legszembetűnőbb módon képviseli Jézus Krisztus földi küldetését és szolgálatát.”

Pünkösd másodnapján a Szentlélekről folytatta tanítását a főpásztor, párhuzamba állítva a diakónusi szolgálattal.

„A Szentlélek közössége, közöltetése, egyesítő ereje magával sodor mindnyájunkat; azokat, akik Homrogdról, a környékről, vagy bárhonnan a metropóliából jöttek. Mind-mind egy nagy egyháznak a részei vagyunk, és a Szentlélek az, aki összekapcsol mindnyájunkat. Jézus Krisztus titokzatos testét képezzük, ahányan csak megkeresztelkedtünk, de ezt a testet a Szentlélek, Krisztus Lelke tartja össze, Ő lelkesíti, Ő adja a karizmákat, a szolgálatokat, kinek így, kinek úgy, de kizárólag mindenkinek a közösség építése érdekében. A diakónusnak olyan különleges kegyelmet oszt, hogy jár-kel a templomban, Isten népe felé közvetíti a tömjén illatát, vagy az áldást, és a templomhajóból, Isten népe felől hozza a kéréseket, könyörgéseket egészen az oltárig. Erőt kér Istentől az evangélium hirdetésére, ’nagy erejű szó’ –ért könyörgünk számára a liturgiában. Manapság nem csak hangerőre, hanem igen kifinomult tapintatra is van szükség ahhoz, hogy az evangélium célba érjen és terjedjen. A diakónus különleges szolgálata is az, ami a mai evangélium missziós parancsában elhangzott: ’tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek’, mondja az Úr Jézus Máté evangéliumának zárszavában. Ez a diakónusra is vonatkozik, hogy az evangélium az ő szava által is elfogadásra találjon. Közösséget szervez a diakónus, összhangban a püspökkel és a pappal, akik az egyházat kormányozzák, illetve a liturgiát vezetik. Közösséget szervezhet, mert azokat is meghívhatja, akik nem maguktól jönnek el, vagy jutottak el az Isten templomába. Ez a közösségszervezés ma egyházunk egyik legfontosabb feladata. Nagyon jól tudjuk, hogy sokakat kell még megszólítani, meghívni, ahhoz, hogy Isten népe valóban együtt lélegezzen, és együtt dicsőítse a Szentháromságos egy Istent.”

A felszentelés előtt álló diakónus figyelmét védőszentje, Szent Ákos megrendítően engedelmes alázattal betöltött életére hívta fel Atanáz püspök, hiszen ez az erény ma is aktuális és fontos az egyházi rendben, a diakonátusban, mert ezzel az egyház egységét munkálja. Troszt Ákos családnevének jelentése; vigasztaló, reményt keltő, újra eszünkbe juttatja a pünkösd ikosz sorait:  „Gyors és biztos vigasztalást adj a te szolgáidnak, Jézusunk, midőn lelkünk elcsügged! Ne hagyd el szolgáidat a szorongattatásban, s ne távozz szívünkből a viszontagságok között, sőt légy mindenkor segítségünkre! Közelíts hozzánk, közelíts, ó mindenütt jelenlévő! Légy mindenkor velünk, mint apostolaiddal, és egyesítsd mind, akik téged szeretnek, ó Irgalmas, hogy egyesülten dicsőíthessük a te legszentebb Lelkedet! (Pünkösdi ikosz) „A Vigasztaló, a Szentlélek, pártfogó és megerősít, hogy ne csüggedjünk, hanem bátran vállaljuk azt a feladatot, amelyet a Szentháromságban egy Isten szánt nekünk. A Vigasztaló közösségteremtését, kegyelmét egy életre megőrizzük szívünkben Isten áldásával.” – zárta a gondolatmenetet a főpásztor.

A fölszentelt diakónust Atanáz püspök Fülöp metropolita engedélyével a Miskolci Egyházmegyébe inkardinálta. Ákos már több, mint egy éve a homrogdi parókián és az általános iskolában teljesített szolgálatot, ezt a szolgálatot folytatja tovább diakónusként is. "Az elmúlt esztendőben olyan tapasztalatokat szerezhetett a gyakorlati pasztorációval kapcsolatban, ami nagyban segítheti a későbbi önálló tevékenysége során is, hiszen a Cserehát Hátrányos helyzetű településeinek életét ismerte meg, az itt élő családok problémáiba, nehézségeibe is belelátott. A pedagógusok életének örömeit és kihívásait is megismerhette munkája során." -  mondta el Papp Zoltán parókus.

Ákos diakónus soha nem szűnő áldozatukért és imáikért mondott köszönetet mindazoknak, akik folyamatosan azon voltak, hogy az Úr oltáránál szolgálhasson. Az oltárszolgálatban nekünk is nagy öröm egymás mellett látni nagyapát és unokáit.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye