EC at the end of the school year

Kedden, a tanítás után mintegy 50 diák és kísérő indult el az év végi kirándulásra. Budapesten a rakparton végighaladva pár percet szenteltünk a néhány nappal ezelőtti hajóbaleset emlékének. Rövid imát mondtunk a tragikusan jártak lelki üdvéért, és családjaikért. Ezután megismertük a mentési munkálatok nehézségeit és menetét. A Lánchídon áthaladva megnéztük az „ország közepét”, a 0 kilométerkövet. Innen az alagúton át mentünk a Citadellára. Csodálatos panoráma fogadott minket, madártávlatból kerestük meg a már végigjárt utat és látnivalókat. Ezután egy rövid szabadprogram következett, majd indultunk a nap talán legjobban várt eseményére, a Magyarország-Wales meccsre.

Mikor a stadion közelébe értünk, a gyerekek eleinte ámulva kapkodták a fejüket, ahogyan a tömegből minden irányból hangzottak a szurkolói rigmusok. Mikor már ők is belejöttek a szurkolásba, egy walesi társasággal találkoztunk össze. A legnagyobb meglepetésünkre ők is bekapcsolódtak a „ria-ria Hungáriá”-zásba, így együtt énekelve azt is megtapasztalták hittanosaink, hogy a sport szeretete valóban összehozza az embereket, és az ellenfelek is tisztelhetik, szerethetik egymást.

A stadionban fantasztikus hangulat uralkodott, a gyerekek elmondása szerint „megható volt 20000-en együtt énekelni a Himnuszt.” Jó volt látni, hogy a gyerekek milyen felszabadultan kapcsolódnak be a szurkolásba, biztatják kedvenceiket. Az már csak hab volt a tortán, hogy győztes meccsen vehettünk részt, így a végén igen jó hangulatban ültünk fel a buszra. A hajnali hazaérkezés ellenére is, másnap kicsit talán fáradt, de csillogó szemekkel kacsintottak össze a gyerekek, és kezdték el a ria-riát…

A jegyeket köszönjük a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, a felajánlásuk nélkül nem élhették volna át hittanosaink ezt az életre szóló élményt! Reméljük, lesz még lehetőségünk így együtt bíztatni a válogatottunkat.

Forrás: Szirmai Máté, fotó: Szirmai Máté, Séráné Kapin Ágnes

Nyíregyházi Egyházmegye