Első alkalommal szervezett lelkigyakorlatot tinédzserek számára május 2. és 4. között a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), melynek a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont. A lelkigyakorlatra való érdeklődés és igény a várakozásokat is felülmúlta, hiszen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye különböző településeiről közel hetven, 12–16 éves fiatalt vonzott a GISZ első ilyen alkalma.

A GISZ lelkigyakorlata nem csupán a korosztály, hanem a vezetők szempontjából is rendhagyó volt, hisz az esemény szervezését, tervezését és lebonyolítását az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia diákjai, magyar papnövendékeink, nevezetesen Benzo György, Kótunovics István, Papp János, Petrás László, Trescsula József és Virág Szabolcs végezték. Így tehát nemcsak leendő papjaink kóstolhattak bele a kérdésekkel és változásokkal teli kamaszkorukat élő tinikkel való munkába, de a résztvevőknek is lehetőségük volt az istenkereséssel, hittel, vallással kapcsolatos kérdéseiket hozzájuk korban közelebb álló egyházi személlyel megvitatniuk.

A lelkigyakorlatot Szabó Konstantin (Szilárd) atya, az ungvári szeminárium prefektusa vezette. Az első nap egy egyszerű, de annál sokatmondóbb ismerkedési játékkal telt. Ehhez elegendő volt mindössze egy pamutgombolyag, amit az első résztvevőnek egy rövid bemutatkozást követően tovább kellett dobnia, úgy, hogy egy részét kezében tartotta. Miután hasonlóképpen mindenki bemutatkozott, a pamutfonalból kialakult szövevényes háló megmutatta a résztvevőknek, hogy valójában mindannyian kapcsolatban vannak egymással, van valami, ami mindannyiukat összeköti – a Jóisten. Keresztényként pedig úgy kell élniük (élnünk) az életet, hogy ez a kapocs meg is maradjon közöttük (közöttünk).

A második nap az elcsendesedésé volt. Az elmélkedés során Szilárd atya Máté evangéliumának néhány szakaszát idézte: „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (6,21), „Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám” (10,38), „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (7,12). Ezen gondolatok értelmét, lényegét igyekezett az atya a résztvevők életkorához illeszkedően boncolgatni. Szilárd atya felhívta a fiatalok figyelmét arra is, hogy bár az emberek egymáshoz való viszonyára s Istenről alkotott képére is jellemző a cselekedetek jutalmazása és büntetése terén a – az atya hasonlatával élve – „Ha jót teszel, kapsz egy csokit. Ha rosszat, nem kapsz semmit” elv, Isten nem így viselkedik velünk szemben, hisz akkor is jó hozzánk, ha rosszat tettünk, s ha így van, akkor bűnbánatra biztat. Szó volt arról is, hogy mi az, amit a fiatalok értéknek tekintenek saját életükben.

Az elmélkedés után kiscsoportos beszélgetés következett, amelyet a papnövendékek és a GISZ jelenlévő felnőtt tagjai vezettek. Ezen szó volt arról is, hogy ki milyen istenképpel rendelkezik, mit testesít meg, mit jelent számára Isten. A kiscsoportos beszélgetésen – valószínűleg a beszélgetést vezető papnövendékeknek s a kisebb korkülönbségnek köszönhetően – sikerült „szóra bírni” a hasonló témák kapcsán nem mindig szívesen kibontakozó tiniket.

A három nap során a különböző szertartásokon, imádságokon és gyónási lehetőségen túl szórakozásra, futballra, röplabdára, filmnézésre is bőven volt alkalom. A táncházban pedig a fiatalok tánctudásukat is megcsillogathatták.

A lelkigyakorlat május 4-én a helyi görögkatolikus templomban Szent Liturgiával zárult.

A nagy érdeklődésre s a pozitív visszajelzésekre való tekintettel a GISZ vezetősége szeretné, ha a múlt heti lelkigyakorlat hagyománnyá válna. A fiatalokkal való „munka” eredményessé tétele érdekében a jövőben 12–14 és 14–16 évesek számára külön rendezik majd meg.

Espán Rita
Kárpátalja hetilap

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum