50 éves a Pittsburghi Görögkatolikus Metropólia és a Pármai Egyházmegye – I. rész

Korábban már létezett a Pittsburgh-i és a Passaic-i Egyházmegye, amely mellé ugyanebben az évben a pápa megalapította a Pármai Egyházmegyét, s így, a három egyházmegye összefogására a Pittsburgh-i Metropóliát. Kettős ünnepük volt tehát az amerikai görögkatolikusoknak. Erre a kettős ünnepre hívták meg a magyar metropolitát, Fülöp atyát, és őt kísérte Dr. Seszták István főhelynök és Nyirán János fődiakónus, valamint a főegyházmegye ifjúsági megbízottja, Domokos Zsolt. Mivel ő korábban az Egyesült Államokban is végzett tanulmányokat, így jobbára ő volt a kint tartózkodás szervezője.

A magyar delegáció egyenesen a Pármai egyházmegyébe utazott, mivel ott egy nappal hamarabb ünnepelték a jubileumot. Az egyházmegye élére nem régen kinevezett szlovák származású püspök, Milan Lach nem csak az ünnepségre hívta a magyarokat, hanem az azt megelőző több napos rendezvénysorozatra is. Így alkalmuk volt részt venni az egyházmegye papi gyűlésén, ahol a hivatásgondozás feladatairól voltak előadások és kerekasztal beszélgetés. Az előadók között volt Dávid Anderson atya is, aki korábban, mielőtt görögkatolikussá lett volna, Alexander Schmemann ortodox teológusnak volt a tanítványa. Fülöp metropolita atyát is fölkérték, hogy szóljon néhány szót a magyarországi és személyes tapasztalatairól.

Az előkészületekhez tartozott még egy ifjúsági zarándoklat is, mely létszámában és mennyiségében is jóval szerényebb volt a nálunk megszokottnál. Ám, ha kevés fiatal vett is rajta részt, ők annál lelkesebben kapcsolódtak be az imádságokba. Köszönhetően talán annak is, hogy velük együtt töltötték az ifjúsági találkozó és zarándoklat napjait azok a szerzetesnővérek, akik egyébként vendéglátói is voltak a magyarországi látogatóknak. Sokat elárul, hogy az ő monostoruk helyét is Máriapócsnak hívják. Ezen az amerikai Máriapócson volt egy évvel ezelőtt Ábel atya, aki egy igen nagy méretű Pócsi ikont is kivitt nekik, amelyet kifejezetten az itthoni Máriapócsról kértek tőlünk. Az igen szívélyes fogadtatás tehát nem csak Milan püspök atya részéről volt zavarba ejtően bőkezű, hanem éppen úgy a „pócsi nővérek” is nagy szeretettel gondoskodtak a nagyra becsült vendégekről. A velük való közös imádkozás is nagy élményt jelentett, hiszen ugyanazokat az imákat, ugyanazokon a dallamokon énekelték, mint mi is, idehaza, csak éppen angol nyelven.

Hasonló otthonosság volt jellemző az ünnepélyes Szent Liturgiára is, amelyet William Skurla metropolita vezetett, s amelyen jelen volt Leonardo Sandri bíboros is, a Keleti Kongregáció prefektusa. Homíliájában az emlékezésen túl arra is utalt, hogy a görögkatolikusok sajátos hivatása az egység, s itt, az Egyesült Államokban ennek különösen is nagy jelentősége van, ahol sok nemzet él együtt, az ideérkező görögkatolikusok is sok országból származnak. A Párma-i Szent Liturgián jelen volt még a rutén görögkatolikus püspökökön kívül az ukrán metropolita, Borisz Gudzsák is, a helyi román görögkatolikus illetve a szír-malabár püspök is. A Szent Liturgia utáni vacsorán szintén fölkérték a magyar metropolitát, hogy köszöntse az ünneplőket. Később el is kérték tőle ezt a beszédet, amely szintén a görögkatolikusok sajátos hivatásáról szólt: egységben kell lennünk Istennel és egymással, s az erre való törekvés nem csak kötelesség, de sokkal inkább ajándék, amelyet minél nyitottabban fogadunk, annál mélyebben tudjuk megélni.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye