Örömteli lélekkel adjuk át magunkat a lelki küzdelemnek nagyböjtben, amely az összeszedett ima, a megtisztulás, a lélek felemelkedésének időszaka – buzdít a konstantinápolyi pátriárka.

A böjtölés, az önmegtartóztatás, az egyszerűség, vágyaink korlátozása, a gyakori ima, a gyónás jellemzik a nagyböjti időszakot. Ezeket azonban ne érezzük nehéz terheknek vagy kényszermunkának, amely lesújt ránk. Amikor az orvosok diétát, tornát vagy más testgyakorlatot írnak elő egészségünk, lelki és testi közérzetünk javítására, akkor is mosolyogva, pozitívan szoktuk elfogadni a javaslatokat. Ehhez hasonlíthatjuk a böjtölés szent küzdelmét. A nagyböjti időszakot Isten értékes ajándékaként fogadjuk: e kegyelem arra irányul, hogy elvonja figyelmünket az anyagtól; magasra emel bennünket, a lélek szférája felé, amelyet életszentség tölt el. A nagyböjtöt tekintsük kiváló alkalomnak arra, hogy kiirtsunk lelkünkből minden szenvedélyt, megszabadítva testünket minden feleslegestől, minden ártalmastól. A nagyböjt tehát a vidámság, az öröm igazi ünnepe.

Az egyház azt kéri a hívektől, hogy korlátozzák vágyaikat, így sok felesleges kiadást kerülhetnek el. Különösen fontos előírás ez most, a gazdasági világválság kirobbanásának idején. E krízis nemcsak egyes háztartásokat, vállalatokat fenyeget, hanem a föld minden részén országok csődjéhez vezethet. Ennek szomorú következménye lenne a munkanélküliség, a szegénység fokozódása, társadalmi rendszerek felbomlása, a bűnözés növekedése. A nagyböjti időszak azt tanítja meg, hogyan éljük a mindennapokat az értelmetlen túlzások, a gazdagság fitogtatása nélkül. Azt tanítja, hogy utasítsuk vissza a kapzsiságot, s ne vegyünk tudomást a provokáló reklámokról, amelyek szüntelenül hamis szükségleteinkről akarnak meggyőzni bennünket. Arra tanít, hogy megelégedjünk a valóban nélkülözhetetlen és szükséges dolgokkal. Ne álljunk be a fogyasztók közé, hanem építsünk olyan társadalmat, amelynek tagjai szeretetben, kéz a kézben élnek egymással, segítve a szükséget szenvedőket.

A nagyböjt türelemre, kitartásra tanít bennünket, és arra, hogy kérjük Isten segítségét és irgalmát. Legyünk nagy bizalommal az isteni gondviselés iránt, amely tele van szeretetteljes gondoskodással. Ezt kéri tőlünk Krisztus nagyböjtben. A szentek is így élték meg ezt az időszakot. Konstantinápolyi egyházunk, amelyet már annyi megpróbáltatás ért, és amely szüntelenül virraszt, mindig ezt hirdeti, különösen a jelenlegi nehéz helyzetben – írja nagyböjti üzenetében I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka, arról biztosítva híveit, hogy szüntelenül imádkozik értük.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum