50 éves a Pittsburghi Görögkatolikus Metropólia és a Pármai Egyházmegye – II. rész

Reggel a magyar vendégeknek a „máriapócsi” nővérekkel volt alkalmuk közösen elénekelni a föltámadási utrenyét érdekes, angol-magyar változatban. Majd közösen indultak át Ohio államból Pennsylvaniába, ahol talán a legtöbb magyar származású görögkatolikus él. Volt is alkalmuk meglátogatni az egyik görögkatolikusok által épített templomot. A gondnoknő kedvesen mesélt a közösségükről, de ő is már csak néhány szót tudott magyarul, holott a nagyszülei még magyarok voltak. A templom különlegessége, hogy az oltár fölötti baldachin a magyar koronát formálja.

A nagy ünnepség a Szent János székesegyházban volt. Ide szintén átjött Leonardo Sandri bíboros, csaknem ugyanazok a püspökök, akik előző nap Pármában voltak, és csatlakozott hozzájuk még két maronita püspök is. Természetesen a főegyházmegye szinte teljes papsága jelen volt, mintegy ötven áldozópap. Sajnos nincsenek túl sokan. Igen nagy szükség van papokra az egész metropóliában, mivel az utóbbi években már alig volt jelentkező. A szemináriumban most tizennégy kispap van, de közülük néhányan a melkita egyház papjai lesznek. Ugyanis a szíriai származású melkita egyházzal igen szoros kapcsolatot tartanak fenn. Továbbá van néhány már házas, családos ember is a papságra készülők között. A fiatalabbak a feleségükkel együtt a szemináriumhoz közel bérelnek lakást, onnan járnak be az órákra, imádságokra, az idősebbek pedig, akiknek már felnőtt gyermekeik vannak, bent laknak a szemináriumban, ők viszonylag ritkán találkoznak a családjukkal. A szemináriumban van a diakónusképzés is. Most egyházmegyénként 10-15 diakónus van, a képzésben pedig jelenleg közel húszan vesznek részt.

A főpapi Liturgián két diakónus szolgált, mindketten inkább idősebb emberek. A bíboros prefektus most is a szentélyen kívül elhelyezett trónszéken ült, és csak a szentáldozásra lépett be a szentélybe. A homíliában utalt arra, hogy az Egyesült Államokban a rutén egyház abból a vágyból született, hogy a kiköltözöttek kint is érezhessék az Egyházhoz tartozásukat, igényelték a lelkipásztori gondoskodást.” Buzdította a híveket, hogy folytassák élő hivatásukat az egyházban és tartsák meg rutén hagyományaikat, amit a gyermekeikre is hagyományozzanak át, továbbá ápolják az emlékeiket, fedezzék fel újra a gyökereiket. Arra szólított föl, hogy közösen gondolkodjunk azon, hogyan tudjuk elősegíteni az együttműködését az Atlanti óceán két oldalán élő egyháznak, amelynek ugyanaz a rítusa és hagyományvilága.

A Szent Liturgia után a hívek nagy számával együtt közös ünnepi agapé volt a székesegyházhoz tartozó különálló konferencia épületben. Nálunk szokatlan, de az amerikai társadalomban jól ismert módon a kiemelt vendégek a többiektől elkülönítetten fizikailag is ki voltak emelve, egy pódiumra állított asztal mögött étkeztek. Sandri bíboros és a helyi püspökök mellett a mi metropolitánk kapott helyet és Milan Sasik munkácsi püspök, akit szintén nagy szeretettel fogadtak, mint az anyaegyház vezetőjét, ahonnan ezek az amerikai egyházmegyék származtak. Érdekessége volt még az ünnepi vacsorának, hogy élő cigányzene kísérte, a zenészek egyenként odamentek az asztalokhoz, hogy a vendégek kívánsága szerint muzsikáljanak. A legtöbb zeneszám akár Magyarországon is elhangozhatott volna, a nálunk is eléggé ismert nóták, sőt, népdalok dallamait hallhattuk. Mint megtudtuk, a zenészek ugyan nem, de a cigányprímás szintén magyar származású volt.

Kint tartózkodásuk idején Fülöp metropolita és kísérői még New York-ba is el tudtak menni, ahol meglátogatták az ottani magyar görögkatolikus templomot. Sajnos, már nagyon kevesen járnak Szent Liturgiára, de érdekes volt találni egy kis magyar szigetet a világhírű metropoliszban. Az utcán is lehetett találkozni magyarokkal, vagy magyarul beszélő leszármazottaikkal, főként Manhattan városrészben.

Az út érdekessége volt még a másik szerzetesnővér közösséggel való találkozás. A New York-i kirándulás után ők fogadták be a magyarokat, s nem csak éjszakai szállásra. Az imádságukba is bekapcsolódhattak, mely szintén a nálunk ismert dallamokon csak éppen angol nyelven folyt. Ezek a nővérek fenntartásuk érdekében pónilótenyésztéssel foglalkoznak. A nővérek között is vannak szlovákiai és kárpátaljai származásúak is. Az egyik legtehetségesebb tenyésztő éppen Munkács mellől költözött ki ide, odahaza még magyar óvodába járt, mivel az édesapja magyar volt. Sajnos vele is csak angolul lehetett beszélgetni.

Az amerikai vendéglátók nagy hálával köszöntek el Fülöp metropolitától. Igen sokat számít nekik a gyökerekkel, az anyaországokkal való kapcsolattartás, az ott élők hite őket is megerősíti. Többen is kérték, hogy jöhessenek Magyarországra, s az egy évvel ezelőtt szervezett zarándoklatukat szeretnék rendszeressé tenni. Bízhatunk abban, hogy a szorosabb kapcsolattartás kölcsönösen megerősít bennünket hitünkhöz, görögkatolikus egyházunkhoz való ragaszkodásunkban.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye