Zarándoklat Szegedről Máriapócsra – 2. nap

Füzesgyarmatról elindulni mindig is nehéz volt. Részben az előttünk lévő hosszú út, részben a vendégszeretett bőséges reggeliben való realizálódása bírt volna minket maradásra. Aztán nehéz szívvel – és gyomorral – csak útnak indultunk. Bátrabbá tett és könnyített az éneklés, s mire elértük a megyehatárt, alig nyolc km-re Füzesgyarmattól, már az útitársként hozzánk szegődött kitett kutya is felvette az ütemet. Persze újdonsült zarándoktársunkat, aki kicsit hajazott kinézetre és méretre Szent Ferenc állatához, annyira nem tudta szívébe fogadni mindenki. Amikor megállt a zarándokmenet mellett a kísérő kisbusz, oly gyorsasággal ült be az első ülésre két bátornak nem mondható, s kutyával barátkozni egyáltalán nem tudó zarándoktársunk, hogy egyetlen ülésen megfértek, bár fizikai kiterjedésük alapján ez teljes mértékben kizárható lett volna. Újdonsült társunk, a kutyus, miután megreggelizett, s egész napra el lett látva vízzel, csak elmaradt. Végül is nehezen volt értelmezhető számára a 35 fokban jókedvűen éneklő tömeg lelkes gyaloglása, amikor egy bokor hűs árnya alatt lehetne aludni. A zarándokok meg csak mentek és mentek. Énekelve, imádkozva, az égre tekintve. Sajnos nem az útra. Így volt, hogy nem vették észre a jelzést, s kb. három km-rel többet mentek, de igazából ezt senki sem érezte, mert olyan erősen sütött a nap, hogy nem számított. Nagyrábén a református közösségi házban pihentünk meg, majd koraeste már Földesre érkeztünk. (35km) De, hogy milyen az ember! A református nagytiszteletes és a papunk vár a szálláshelyen, de megáll egy autó mellettünk, s pár szóváltás után mondja a sofőr, meghív mindenkit egy fagyira. Jobbra a szálláshely, balra a fagyizó. Merre is megy a zarándok, ha ingyen fagyi várja?

Földes egy fogalom ezen a zarándokúton. A református tiszteletes, Kovács András, felesége és gyermekei olyan szeretettel fogadnak minden évben. Gondoskodnak mindenről, kiváló a szállás, bőséges az étel, s mindenek tetejébe az esti imádság után orgona hangversenyt adtak. Legyen áldás és békesség életükön és közösségükön!

Szaplonczay Miklós szegedi parókus

Nyíregyházi Egyházmegye