Hivatások találkozója – papi lelkigyakorlat és felvételi a szemináriumban

Éppen, hogy kiürültek a szobák, minden apró porszemet feltakarítottak, és az utolsó doboz is a helyére került, már költöztek is be a felszentelt atyák, hogy egy meghitt kis összejövetel erejéig éves lelkigyakorlatukat végezzék közösen. Bár napközben többen voltak, mert estére sokan hazamentek, mégis az áhítat és a közösség továbbra is megtöltötte az épületet, hiszen nagyon sokan maradtak estére is. Magát a lelkigyakorlatot Kurzakov Elek kárpátaljai görögkatolikus jezsuita atya tartotta, aki saját rendje sajátosságait vegyítette a mi saját hagyományunkkal, így a lelkigyakorlatozó atyák bizonyára izgalmas elmélkedéseknek lehettek részesei.

Azonban, még le se csengett a lelkigyakorlat, már el is kezdődött az újabb program, mely kiemelt fontossággal bír a szeminárium életében, ami nem más, mint a felvételi. Idén, hála Istennek, nagy számban érkeztek olyan fiatalok, akik hívást éreztek az életükben arra, hogy különleges módon szolgáljanak Istennek és az embereknek is. Ebben az évben 13 fiatal fiú jött el, ketten a Nyíregyházi, négyen a Miskolci Egyházmegyéből, és heten a Hajdúdorogi Főegyházmegyéből. Az érdeklődés tehát nagy volt, de ahogy személyesen tapasztaltam, a lelkesedésből sem volt hiány, hiszen mindannyian céltudatosan érkeztek. Az első nap még az írásbeli, és az orvosi- illetve a pszichológiai vizsgálatok nehézségein estek át, azonban a további napokban a lelki (Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepének szertartásai) és testi (kirándulás Tokajba) rekreációnak is sikerült helyet találni, hogy a jelöltek a legjobb formájukat hozhassák majd a szóbeli elbeszélgetéseken.

De mindez a két program azért volt olyan érdekes, mert pár napon keresztül egybeért, ezért a felvételire érkezett jelöltek találkozhattak már idősebb papokkal, így látva maguk előtt a célt, míg az idősebb atyák a jövő reményeit láthatták a lelkes fiatalokban. Így vált június utolsó hete a szeminárium egyik legfontosabb hetévé.

Kiss Máté

Nyíregyházi Egyházmegye