A lelkem hoz ide – zsolozsmás tábor Irotán

Negyedszázada már, hogy Abaújszolnokon, illetve Irotán, a nyár közepén a liturgikus napokat egy monasztikus szerzetesi közösség ritmusa szerint végzi el  az összegyűlt közösség. A vecsernyék, zsolozsmák, utrenyék, imaórák közötti időben órás váltásban zsoltárolvasás hangjai töltötték meg a templomot, illetve elmélkedések, melyeket idén Dobos András, Miskolc-avasi parókus tartott. „Bármikor egybegyűlünk az imában, akkor az időből kiszakadunk" – hangozott el az egyik előadásban, melyben András atya rávilágított, miért is fontos számunkra a zsolozsma.

Inspirál, mert a szentírás szavaival imádkozunk legtöbbször. Megtart, mert ha közösségben végezzük, akkor Krisztus imádkozik a közösségben. Helyes mederben tart, mert a zsolozsmában hálaadás, bűnbánat, dicsőítés és kérés egyaránt benne van. Ugyanakkor dinamikus is, „hiszen nem a magunk gondolatai, hanem Krisztus gondolatai körül szeretnénk lenni”, az imaórák példák erre leginkább.

A tábor résztvevői között megtaláljuk azt, aki több mint húsz éve ezekre a helyekre jár, de mindig találunk egy-egy „új arcot” is. Van, akit már kisgyerekként hoztak el először, akit akkor még a hely, a csereháti kis zsákfalu varázsa fogott meg: a legalkalmasabb helye a tábornak, „olyan különleges kisugárzással rendelkezik” – mondta el a fiatal lány, aki éjszakánként is egy-egy órán át buzgón imádkozta a zsoltárokat. "A lelkem hoz ide" – fogalmazta meg másvalaki.

Miért van szüksége lelki életünknek a közösségben végzett zsolozsma imádságára? Néhány gondolat egy csokorba szedve azokból a válaszokból, amit a részvevők fogalmaztak meg:

• Megnyugtat, ilyenkor úgy érzem, nem vagyok egyedül.
• Közösségben mindig jobb imádkozni.
• Hitemben erősít engem.
• Energiám ebből táplálkozik, mert közel tart Istenhez.
• Egy egész évre tartó feltöltődést ad ez a szüntelen, véget nem érő imádság, amibe ismét és ismét bekapcsolódhatok.
• Segíti, gazdagítja imaéletemet.
• Ha kétségekkel érkezek az életem bármely területéről, itt mindig megkapom a választ és kétségek nélkül térek haza.
• Az emberek élete leginkább csak rohanásból áll. Azonban amíg itt van, összeszedheti gondolatait, és Isten utat mutat neki a helyes irány felé.
• A zsoltárokban sokszor a magunk életére, sorsunkra ismerek.
• A körülöttem lévőktől is megerősítést kapok. 
• Próbára teszi az imádságban való kitartást, ez adja igazából a lelki élményt.
• Szeretek közösségben élni, lenni Krisztussal és az Atyával. Itt erre különösen is lehetőség van, mert szinte semmi mással nem kell foglalkoznom.
• Mindenki egyet akar. Kántoraink, papjaink – köztük a tábor életre hívói; Géza, Imre és Péter atyák  – valamint püspökünk jelenléte erősíti görögkatolikus egyházunkhoz és szertartásainkhoz való ragaszkodást.

„Isten igéjét meghallgattuk, itt az ideje, hogy tettekre váltsuk azt” – hangozott el a püspöki buzdítás a tábort záró Szent Liturgián Szent Anna ünnepén. „Az elmúlt napokban  sokszor elhangzott százötven zsoltár szavai az igaz életről, a rosszaság kerüléséről, a megszentelődésről és az Isten által összegyűjtött közösségről is szóltak” – mondta Atanáz püspök, "most már rajtunk áll, hogy Isten áldásával ez megvalósuljon környezetünkben". A napi evangéliumi szakaszt felidézve erősítette meg a buzdítást a főpásztor ("Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik" (Lk 8,21), hogy akik Isten igéjét meghallgatják és valóra is váltják, azok Jézus rokonságához tartoznak. „Jézus Krisztus „vérrokonai” leszünk ezen a Szent Liturgián, ha az Ő Szent Testéből és Véréből részesülünk”. Az eucharisztia vételével "egy vérből vagyunk, és az imádságban, az Isten országában összetartozunk.” S erre a sajátos rokonságra Szent János első katolikus leveléből egy sajátos ígéret is vonatkozik: "Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert Isten magja van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született" (3,8). 

A tábor immár negyedszázados hagyományaihoz tartozik, hogy az utolsó napra kolliba (gyümölcsökkel ízesített búza) készül, amit megáldanak és a Szent Liturgia után  a résztvevők közösen fogyasztanak el búcsúzóul. Illetve, záró mondatában a szervező első helynök megjelöli a következő tábor időpontját: jövőre, 2020–ban, július 20-23. között lesz zsolozsmás tábor Irotán.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye