Ez a könyvcím jutott eszembe a máriapócsi szenvedélybetegek lelkigyakorlatáról. Titkó István atya immár hagyományosan minden évben, akár többször is megtartja ezt a létfontosságú találkozót, ahol a gyógyulni vágyók, gyógyultak és hozzátartozóik is rendszeresen megjelennek.

Igaz, ők úgy tartják és a szakemberek is, hogy az alkoholbetegségből nincs gyógyulás, csak szabadulás, Isten általi szabadulás.

Azt pszichológus nélkül is tudja, érzi az ember, hogyha valamiből hozzászokik egy mennyiséghez, egy idő után ez a hozzászokás nem engedi kifejteni a hatást, még többet igényel az adott dologból. Ez nemcsak az alkohol lehet, de a drog, sőt, a siker is ilyen!

Ha az örömszerzés azonnali és erős, az agy, egyetlen tapasztalat alapján szoros asszociációt alakít ki. Ez a viselkedés megismételésére késztet, így alakul ki a függőség.

Igen nehéz a kísértésnek ellent állni. Jézust is érték kísértések, gondoljunk csak a pusztában történtekre a 40 napos böjt alatt, amikor megjelent Jézusnak az ördög. A ő kenyérré változtatása arra hívta fel Jézust, hogy kötődjön a szükségletek kielégítéséhez. A második kísértés, hogy vesse le magát a toronyból, ez azt jelenti, kötődjön az önálló hatalmához, saját vágyait elégítse ki, ne az Istenét. A harmadik kísértésben felajánlja az ördög a világot Jézusnak, ez a világi javakhoz való kötődés. Jézus szándékosan nem élt a szabadságával, nem választotta a kötődéseket, függőséget. A nagyböjti aszkézissel, mi is gyakorolhatjuk a lemondást.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum