Az ikontisztelet

Az ikontisztelet

„A történelem folyamán időről időre előtérbe került az ikontisztelet, annak megerősödése, de időről időre az ikonrombolás is teret nyert. Napjainkban egy igen érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek, az egyik oldalról egyre népszerűbb az ikonok tisztelete, azok elterjedése hazánkban. […] Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy egyre jobban elárasztanak bennünket a fogyasztói társadalom mérhetetlen mennyiségű, sokszor giccsesebbnél giccsesebb termékei, amelyek a webáruházak kínálataiból a különböző üzleteken keresztül a búcsúkon árusító sátorosokon át beszerezhetők.” – Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök gondolatai az ikontiszteletről.

Szöveg és fotó: Szocska A. Ábel püspök 2019. augusztus 8. 09:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1932 napja íródott

A történelem folyamán időről időre előtérbe került az ikontisztelet, annak megerősödése, de időről időre az ikonrombolás is teret nyert. Napjainkban egy igen érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek, az egyik oldalról egyre népszerűbb az ikonok tisztelete, azok elterjedése hazánkban. Egyre több imádságos és egyben tehetséges ikonfestő munkáit vásárolhatjuk meg. Egy-egy eredeti ikonnak nemcsak az eszmei, de az anyagi értéke is igen magas, amelyet a művész imádság és böjtölés közepette készít, és a végén egy felszentelt személy megszentelésben részesít. Mindezek arra ösztönöznek minket, hogy minél jobban megbecsüljük az ikonokat, és minél nagyobb tiszteletet tanúsítsunk irántuk. Nagyon szép és értékes ajándék is a keresztény ember számára egy keresztelés, elsőáldozás, esküvő vagy papszentelés alkalmával, de különböző jubileumok és egyéb ünnepek alkalmával is, amikor szívesen ajándékozunk vagy kapunk ajándékba ikonokat, és aztán ezeket az ikonokat nagy megbecsülésben részesítjük.

Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy egyre jobban elárasztanak bennünket a fogyasztói társadalom mérhetetlen mennyiségű, sokszor giccsesebbnél giccsesebb termékei, amelyek a webáruházak kínálataiból a különböző üzleteken keresztül a búcsúkon árusító sátorosokon át beszerezhetők. Ez a tömegcikk-kereskedés ugyanakkor észrevétlenül hozza magával az értékes ikonok leértékelődését, valódi tiszteletüknek a megszűnését, így ezeket elsősorban már nem is a tisztelet, hanem inkább a babona övezi. Azt gondolják sokan, hogy egy-egy utángyártott, olcsó termék beszerzése és annak használata vagy az ábrázolás elhelyezése a lakásban, autóban, traktorban, motoron, párnán, kulcstartón, pólón, édességen, italon, dísztojáson, érmén, bögrén, zsebkendőn, tetováláson, díszgyertyán, képeslapon, újságban, naptárban, és még sorolhatnánk a különböző alkotásokat, amelyek jégből, csokoládéból, homokból készülnek, majd megsegítik őket. Tévesen azt hiszik, ezek a tárgyak a puszta jelenlétükkel valami mágikus erőt hordoznak, és a bajban erőt adnak, vagy magát a bajt is segítenek elkerülni. De ez nagy tévedés! Ez nem igaz! A keresztények nem amulettként vagy talizmánként használják az ikonokat. Az ikonok (és szent tárgyak) helytelen tisztelete is az ikonrombolás veszélyét hordozza magában. A legszomorúbb az, hogy ezek az utángyártott tömegcikkek – sokszor Krisztus vagy a szentek ábrázolásával – a legméltatlanabb helyekre kerülnek, táskák aljára, garázsok polcaira, a nem használt tárgyaink közé a sufniba, vagy a legrosszabb esetben a kukába. Ezt nem hagyhatjuk!

Számunkra, görögkatolikusok számára nagy felelősség az ikontisztelet helyes megélése és annak továbbadása, másoknak a figyelmeztetése. Ha régi, vallásos újságokat, naptárakat, szentképeket vagy pólót, párnát stb. találunk, amelyek szenteket ábrázolnak, és méltatlan körülmények közé kerültek, akkor azokat égessük el. Semmiféleképpen se hagyjuk méltatlan körülmények között maradni, mert hisszük és valljuk, hogy mindaz, amit mondunk vagy teszünk az ábrázolt személyekkel, az olyan, mintha magával a személlyel tennénk. Mert a tisztelet nem az anyagra, vagyis a festékre, a fára, a vászonra irányul, hanem arra, akit a kép ábrázol, illetve arra a szent eseményre, amelyet megjelenít.

Az ikonok (és szentképek) csak annyiban közvetítik az ábrázolt személyek közbenjárását vagy a szentháromságos egy Isten kegyelmét, amennyiben mi magunk is illő módon viselkedünk velük szemben. Ezt a II. niceai egyetemes zsinat (787) örök érvényű tanításai is megfogalmazták. Az ikonok méltó elhelyezésére elsősorban a templom, a szent edények, szent ruhák, a lakóházak és az utak alkalmasak, ahol a megfelelő tiszteletet meg lehet nekik adni. Elkészítésük tartós, jó minőségű, értékes anyagból, nemesfémekből, drágakövekkel ékesítve, deszkán vagy falakon történjék. Az ikonok nem lehetnek díszítőelemei az otthonainknak, elhelyezésüket lehetőleg egy elkülönített helyen kell megoldanunk, amely lehet egy imasarok, szekrény, polc vagy asztalka, hiszen az imádságnak és a hódolatnak lettek rendelve (ahogyan a Szent Kereszt vagy a Szent Biblia), ezért tiszteletet kell irántuk tanúsítanunk, gyertyát vagy mécsest gyújtva előttük, és a Mindenható Isten áldását kérve életünkre és szeretteinkre. Így lesz méltó tisztelete az ikonnak, és így lesz az imádságainknak is meghallgatása.

 

Az írás nyomtatásban megjelent a Görögkatolikus Szemle 2019/augusztusi számában.

 

Szöveg és fotó: Szocska A. Ábel püspök

Nyíregyházi Egyházmegye

ikontisztelet, Szocska Ábel
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert