The beginning of the pilgrimage of young people

A viszontlátások óráit élték át hétfőn délután a zarándokok, hiszen a legtöbben már rutinos résztvevőknek számítanak. Aki viszont nem, az izgatottan vette kézhez első „zaris” csomagját, amibe ima-és énekeskönyv, választott csapatukat jelölő színes kendő, pohár, karkötő, póló, és egy napszemüveg is került.

A fiatalok szép lassan elfoglalták „szálláshelyeiket”, ami egy ilyen hét során nem áll másból, mint más-más tornatermekben maguk által elhelyezett vékony szivacsból és hálózsákból. – Nincs ezzel semmi gond, ilyenkor nem is esne jól ágyban aludni, a zarándoklat varázsához ez is hozzátartozik – mondják.

Jól tudja ezt már Marosi Zsófi is, aki második alkalommal vesz részt a fizikai kihívásnak sem utolsó eseményen. A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium tanulójaként az eredményes érettségiért ajánlotta fel a zarándoklatot, illetve azért, hogy a végzés után is jó kapcsolatban maradjon meg barátaival. Ha pedig újakat is tud szerezni a hét során, az még nagyobb örömmel tölti majd el.

Zsófitól is hallott a „zariról” már Holozsai Hanna. Első alkalommal jelentkezett az eseményre, amiről nagyon sok barátja mesélt már csupa jó dolgokat. A kárpátaljai lány a debreceni Svetits Katolikus Gimnázium tanulója, ahol szintén nagy figyelmet fordítanak a lelki életre, de ott főként a lelkigyakorlatok kerülnek középpontba. Ezért kíváncsi, hogy a töltekezésnek ez a formája miként hat majd rá.

Fizikai terhelésre az első napon még nem került sor, ezt is használta ki Szocska Ábel püspök atya, aki az alkonyati istentiszteleten majd’ fél órán át elmélkedett. Nagyon senki sem bánta, értékes gondolataival ugyanis szépen kifejtette a zarándoklat idei mottóját adó evangéliumi történetet, ami az Emmauszi tanítványokról szól.

Püspök atya a történet kapcsán a találkozások fontosságára hívta fel a figyelmet, amit jól példáz egy Szentíráson „kívüli” eseménysor is. A milliók életét megmentő, világhírűvé váló Nobel-díjas tudós, Alexander Flaming még fiatal korában megmentette a fuldokló ifjú Winston Churchill életét, ezért cserébe apja, Randolph Churchill fizette a kis Alexander taníttatását. Történetük itt nem ért véget, hiszen 1943-ban, amikor Churchill tüdőgyulladást kapott, penicillinnel gyógyították meg.

Kettejük ismeretségét sokan inkább legendának titulálják, de ha csak egyik fele is igaz, már az is jól bizonyítja, hogy a találkozások mennyire megváltoztatnak minket, vagy akár az egész világot.

„Eljöttünk a zarándoklatra, több mint háromszázan, és az biztos, hogy ez után már mindannyian más emberként fogunk hazatérni – vagy jobb, vagy rosszabb emberként.” – mondta Ábel püspök atya, aki a Lukács evangéliumában található olvasmányból négy fontos gondolatot emelt ki. Elsőként magát, Emmaus városát, ami a hagyomány szerint 10-12 kilométerre volt Jeruzsálemtől, és Jézus feltámadása után már alig lakott volt, hiszen évtizedekkel az előtt lerombolták a rómaiak. De akkor miért ide ment a két tanítvány? – tette fel a kérdést Ábel püspök. Valószínű azért, mert a feltámadás után a tanítványok féltek Jeruzsálemben és inkább elmenekültek egy olyan helyre, ahol azt feltételezték, hogy nem fogják őket keresni.

A történet második fontos része a reményvesztettség. Az apostolok ugyanis Jézus halála után már nem bíztak abban, hogy nagy dolgokat fog nekik adni a Megváltó, ezért is látták jobbnak "kirohanni a világból". A zarándoklaton résztvevők között is többen vannak olyanok, akik azért jöttek, hogy kiadják magukból az őket nyomasztó dolgokat, elmeneküljünk a fájdalom, a bánat elől és hátrahagyják azokat.

„Mi is elindulunk – de, mint ahogyan azt az emmauszi út is tükrözi, nem elég egy társ, nem elég egy családtag, egy barát, aki hogyha nehéz helyzetben vagyok segít. Jézus vigasztalására van szükségünk. A Biblia szavaira van szükség, ez által fogunk választ kapni a kérdéseinkre.” – figyelmeztetett a főpásztor, aki szerint persze nagyon fontos, hogy nyissunk a másik felé, akitől meg kell kérdezni, hogy mi a problémája, milyen terhet cipel. Így együtt lehet keresni a prédikációkban, tanításokban Jézus szavát, a megoldást gondokra, bajokra. Nem a youtubon vagy a facebookon…

Majd az okos eszközök túlzott használatára hívta fel a figyelmet Ábel atya és elmondta, hogy ezeket már csak azért is érdemes minél inkább mellőzni és helyettük a személyes találkozásokra időt szakítani, mert azok boldogsághormont termelnek. A Bibliát olvasni is egy-egy személyes találkozásnak felel meg.

Harmadik nagyon fontos gondolata a történetnek az Eucharisztia megnevezése. A szentáldozás az, ami megváltoztatta a tanítványok életét, minden más csak vigasztalás volt. Miután felismerték, hogy Ki is van valójában a kenyérben és a borban már nem is akartak továbbmenekülni, boldogan tértek vissza Jeruzsálembe. Ábel püspök azt tanácsolta a fiataloknak, hogy legyenek tudatában annak: nem a társakkal zarándokolnak első sorban, hanem Jézussal.

Végül Kleofás személyére hívta fel a figyelmet. Érdekesség ugyanis, hogy őt igen, a másik tanítványt viszont nem nevezi meg ez evangélium írója. Ennek az az oka, hogy – a hagyomány szerint – maga Szent Lukács volt a társa Kleofásnak, ám szerényen elhallgatja saját nevét az evangélista. Ez pedig egy igen nagy erény! Aki dicsekszik elveszíti az elért erényt – mondta Ábel püspök atya és azt kívánta a fiataloknak, hogy törekedjenek ezen a héten lelki kincseket gyűjteni, azokat nem elpazarolni és igyekezzenek lelki emberként, Krisztussal megérkezni Máriapócsra.

Az első nap táncházzal és ismerkedéssel zárult. A zarándokok Beregdaróc-Fehérgyarmat-Mátészalka-Nyírbátor érintésével érkeznek meg szombaton Máriapócsra.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye