Pilgrimage to Máriapócs

Kedden tetőzött a hőség az egész országban, így már a menet első napja igazi kihívást jelentett fizikailag a fiataloknak.

Még a rutinos zarándokok is nehezen vették a rekkenő hőség okozta akadályokat, hiszen a gyaloglás közbeni elmélkedésekre ilyenkor sokkal nehezebb odafigyelni. Nem csoda, hogy a Tivadarra való megérkezés mindenki számára felüdülés volt: a Tiszában megmártózni, lemosni az út porát és néhány órát pihenni egy újjászületéssel ért fel.

Ezen az állomáshelyen faggathatták a három főpásztort a fiatalok. Világunkat érintő aktuális kérdésekről, az Egyház szerepéről és a püspök atyák életéről is bátran lehetett kérdezni.   

Elsőként a zarándokok arra voltak kíváncsiak, hogy a Görögkatolikus Egyházunkat vezetők szerint mi a legnagyobb hibája a mai fiatalságnak? Ábel püspök atyát régóta foglalkoztatja ez a kérdés, de ő nem hibát, hibákat keres, hanem arra próbál magyarázatot találni, hogy a papok miért nem tudják megérinteni a fiatalokat? Egy lelkiatya elmélkedését hallgatva arra jutott, hogy az Egyháznak a szórakoztató ipar a legnagyobb ellensége, és ez van a legnagyobb veszéllyel a fiatalokra is.

Fülöp metropolita szerint a felszínesség a legnagyobb baja a fiataloknak, ez nem engedi, hogy a mélységét megéljék a dolgoknak, míg Atanáz püspök atya véleménye az, hogy különféle függőségeiknek élnek, mint például túlzott okos eszköz használat. Az internetes társkeresés, kapcsolatépítés volt a következő kérdéskör, amiről egyöntetű volt a főpásztorok véleménye: interneten nem jön át senki személyisége, az egyén kisugárzása…  Jó közösségekre kell találni, ahol a kapcsolatok maguktól értetődően alakulnak. Erre kiváló alkalom a zarándoklat. Egy-egy alkalmazással csak kikerülik az ismerkedés valódi szépségeit az emberek.

A feminizmussal kapcsolatban is megosztották véleményüket a püspökök. Fülöp metropolita atya úgy látja valóban szerepet vesztett a világunk, ennek az is az oka, hogy túlságosan jól élünk, nem nagyon kell küzdeni semmiért és sok esetben azt gondoljuk, hogy nincs is szükség a Jóistenre. „Ez egy határtalan szabadságélményt alakít ki az emberben, mert úgy érzi, hogy nincs felette senki és baj esetén se akar segítségül szaladni senkihez sem…ez irány - és célvesztést eredményez, egyfajta árvaságot.” - mondta az érsek-metropolita és hozzátette: a szerepvesztés eredménye az, hogy a férfiak puhányok lettek, míg a nők olyan harciasak, hogy meg se lehet mellettük szólalni.

Ábel püspök atya szerint is elcsúsztak a dolgok, ami jól megmutatkozik abban, hogy a fiúk elfelejtettek udvarolni és a könnyebb utat választva, online keresnek társat, mintsem megtapasztalják milyen az „remegő térddel és dobogó szívvel egy lány elé állni és azt mondani neki: szép vagy!” 

Hogyan kerülhetett az Jóistentől ajándékba kapott Föld ekkora bajba? – kapták a következő kérdést a püspökök. Fülöp metropolita úgy látja örvendetes, hogy legalább erre már rájött az emberiség, de szerinte ez a „harácsoló” élet nem feltétlen fordítható vissza. Apró cselekedetek azért előbbre vihetik a negatív tendenciát: ilyen a böjt, a szelektív hulladékgyűjtés. Érsek-metropolita atya itt meg is ragadta az alkalmat és bejelentette, hogy hamarosan faültetési akciót indít majd az egyházunk.  

Kényes kérdésekben sem volt hiány, ezek közé tartozott a homoszexualitás. A témát már csak az elmúlt napok nagy visszhangot keltő Coca-Cola kampánya miatt sem lehetett kikerülni. (Tudni illik, az üdítőgyártó cég „love is love” szlogennel buzdít az elfogadásra) A fiatalokat első sorban az foglalkoztatta mi az Egyház álláspontja az egynemű kapcsolatokról. 

Az emberek elfogadását az Egyház minden jóérzésű emberhez hasonlóan támogatja, de ideológiák ilyesfajta propagálását ilyen módon nem támogatja, leginkább ellenzi – mondta Atanáz püspök atya, aki maga is tiltakozik az akció ellen, hiszen a szerelemnek ez a formája az Isten szándékával ellentétes.

Fülöp metropolita atya szerint nem új keletű a homoszexualitás, ennek a megélése az, ami manapság nagy visszhangot kap. Szent Pál irataiban, az Ószövetségben egyértelműen le van jegyezve, hogy ez bűn. A bűn az, amivel az ember saját magával rosszat tesz. Sátáni jelenség, amelynek nagy teret engedett a nyugati kultúra, ennek eredménye, hogy a szép, tiszta szerelem, a házasságban való hűség ma már nevetség tárgya.  Ábel püspök atya tudományosan közelítette meg válaszát, hiszen – ahogy mondta – kutatások bizonyítják, hogy férfiak esetében a saját nemhez való vonzódás az édesapa hiányát fejezi ki, minden személynél ki lett mutatva, hogy a homoszexuális férfit az édesapja soha nem ölelte meg, nem játszott vele gyerekkorában. Lehet ezen az állapoton változtatni keresztény pszichológusok terápiájának köszönhetően – mondta Ábel püspök atya – de ezt elhallgatja a világ.

A társadalmat érintő kérdések után a fiatalok a püspökök életére volt kíváncsi, például arra volt-e nagy szerelmük a szerzetesi élet előtt? Mit csinálnak szabadidejükben vagy, hogy miért hordanak szakállt?  Ábel püspök atya utóbbira elmondta szláv hagyomány, hogy a szerzetesek a monostorokban nem vágják le a szakállukat, csak bűnbánatképpen, vagy akkor vezekelnek – egyébként pedig Istentől kapott ajándékként tekintik. Fülöp metropolita humorosan megjegyezte: a szakáll biztosítja az üdvösséget, azt megrántva rángatja majd be Szent Péter a Mennybe, azt, akinek van.  

A tivadari pihenőn elvégzett vecsernyén Atanáz püspök atya elmélkedett a fiataloknak a sokat idézett 22. zsoltár alapján. „Az úr az én pásztorom, semmiben sincs hiányom” – ez a kis zsoltár a mi zarándokcsapatunk zarándokútjának a tükre. Milyen jó, hogy nekünk nem különféle bódítószerek a pásztorunk, nagyszerű tudni, hogy a mi teremtő Urunk a pásztorunk és mi, mint nyáj tartozunk hozzá.

Ő megy elől és mi a nyomában, őt követjük célunk felé. –hangsúlyozta Atanáz püspök atya, majd azzal folytatta, hogy a pásztor az igazság ösvényén vezet bennünket és ez ma végtelenül fontos, hiszen manapság a valóság elleni háború folyik, hogy letagadják a szemmel látható valóságot. Egy virtuális világot építettek ki körülöttünk, ahol mindenki hazudja a magáét és alig-alig látjuk már a valóságot, az igazságot. Az igazság ösvénye nem „autópálya” ez leginkább egy szűk, keskeny sáv, amin határozottan és célirányosan érdemes haladni. Atanáz atya végezetül azt kérte a fiataloktól: merítsenek erőt Isten szeretetéből ahhoz, hogy az Ő házában, országában lakhassunk örök életen át.

A szertartás után a zarándokok ismét felszerelkeztek, hogy az út egyik legjobban várt szakaszát megtegyék. Fehérgyarmatra ugyanis már sötétedés után érkeztek meg, a gyalogláshoz világító karkötő is járt.  

Szerdán Tunyogmatolcs felé vették az irányt; a menetközben tartott paraklisz segítette őket a reggeli ébredésben és a nap lelki ráhangolódásában is. Az elmélkedés nagyon elgondolkodtatóra és aktuálisra sikeredett – mesélte Bordás Anna, aki a kék csapat tagja. Egyebek mellett az egymásra figyelés fontosságáról hallottak értékes gondolatokat, például azt, hogy a zarándokság mindenkinek a saját döntése, de ehhez Isten is vezet minket, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindig velünk és bennünk van.

Ez örvendetes, ha megnyilvánul abban, hogy szívből érdeklődünk a másik iránt és nem csak felszínesen beszélgetünk vele. Anna azt is elárulta, hogy a paraklisz végén az út során felszínre törő érzésekről beszélgettek. Ezek lehetnek pozitívak és negatívak, melyeken el kell gondolkodni és az sem baj, ha szomorúság tör rájuk, az érzések ugyanis mindenkihez szorosan hozzá tartozik és segít megérteni a lelkünkben zajló folyamatokat.
Tunyogmatolcsra érve picit pihentek a zarándokok, majd Győrtelek felé vették az irányt. Kinek örömére, kinek sajnálatára azonban eleredt az eső és lehűlt a levegő, ezért a szervezők gondoskodtak arról, hogy buszra lehessen szállni. Sokan vették igénybe, de a keménymag dacolt az időjárással és a mátészalkai állomásra is  gyalogosan érkezett.

A kettévált zarándokcsapat a mátészalkai görögkatolikus tempolmban egyesült ismét, ahol a polgármester szívélyes köszöntőbeszéddel fogadta őket a "fény városában", ahol 1888-ban először gyulladt fel a közvilágítás az országban. A városvezető egy ismeretlen szerző gondolataival is kedveskedett a fiataloknak. A felolvasott sorok az el camino-i út kapcsán a zarándokokról és a zarándokolásról szóltak.

A szerda estét a YULIUS25 nevű zenekar rázta fel, akik az idei zarándoklat indulóját is írták.
A hangosból a csöndbe – a zarándoklat egyensúlyba hoz, mert a csütörtök a hagyományoknak megfelelően a lelkigyakorlat napja, ahol alkalma lesz a fiataloknak gyónni, gondolkodni és jobban elmélyíteni az Istennel való kapcsolatukat.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye