Pilgrimage to Máriapócs

Szűz Mária halálára és mennybevételére emlékezik a katolikus egyház augusztus 15-én. Nagyboldog­asszony ünnepe az idén is egybeesik a görögkatolikus ifjúsági gyalogos zarándoklat hetével, amelyen a fiatalok Beregdarócról Máriapócsig hitükben megerősödve járják be megyénket. Csütörtökön, a mátészalkai pihenőnapon a görögkatolikus templomban a Szűzanya mennybevételére emlékeztek, ­ünnepi szent liturgián vettek részt. – Ha valakinek az édesanyja boldog, akkor gyer­meke lelkileg erős és boldog lesz. Sajnos, ez ellenkezőleg is igaz: mert búskomor szülőnek ritkán van kiegyen­súlyozott gyermeke. Mária, a mi édesanyánk, minden szenvedése ellenére „egy boldog asszony” volt, s szimbolikájával arra akartam felhívni a fiatalok figyelmét, hogy egyszer ők is szülők lesznek, ezért az egyik legfontosabb feladatuk, hogy boldogok legyenek… – foglalta össze a liturgia fő üzenetét Kocsis Fülöp érsek-metro­polita.

Imádságokat csengő hangon éneklő fiatalok érkeztek csütörtökön délben a mátészalkai kastélykertbe, a magasba emelt keresztfa a menet elején haladt, a zarándokok jólelkű mosollyal köszöntötték a kapunyitó házigazdákat. Vay Mihály gróf egykori kúriája ma is patinás hangulatot áraszt, az épület és a hozzá tartozó tekintélyt parancsolóan magas platánfákkal övezett kert jelenleg magántulajdonban van, gondozott, gyönyörű, s amint láthattuk, ez a miliő kitűnő terepet biztosított az ifjúsági zarándoklat elmélkedő- és pihenőnapjának. Mert ezen a napon néhány órára levették a túracipőt az ifjak, szusszanásnyi levegőt vettek, s csak egymásra figyeltek. Az ilyen tartalmas találkozásoknak a hétköznapokban is fontos szerepük lenne, ám a rohanó világban számtalanszor elsiklunk felettük.

A találkozás öröme

– Az idei zarándoklatnak a fő üzenete: a találkozás. Krisztus a föltámadás után csatlakozott az emmauszi tanítványokhoz, akik Jeruzsálemből hazafelé tartva meglátták őt, s így felismerték, a tanúi lettek a feltámadásnak. A történetet végigkövetjük a zarándoklat hetén, minden napra jut egy-egy mozzanat belőle, s nagyon jól illeszkedik az eucharisztiába (kenyérrel és a borral végzett liturgikus cselekmény, Jézus a kenyértörésben ismerteti fel magát), ezzel is készülünk a közelgő eucharisztikus kongresszusra – mondta el Kocsis Fülöp érsek-metropolita.

– Hatalmas összetartó ereje van annak, hogy több száz fiatal (az idén 350-en indultak el Beregdarócról) részt vesz ebben a mély lelki programban, amely fontos és szerves része az egyházunknak. A mai fiatalok sem másabbak, mint az előző generációk. Élik az életüket, megvívják mindennapi küzdelmeiket, talán a személyes kapcsolatok kialakítása, fenntartása, az elköteleződés jelent problémát nekik. Egyesek gondolatait és napi cselekvéseit eluralják az okoseszközök, emiatt személytelenebbé válik a világ számukra. Úgy érzem, nekünk, egyházi vezetőnek, pedagógusoknak és a szülőknek segíteni kell őket abban, hogy ezen változtassanak. Fontos legyen az élethivatásuk, a házasság, becsüljék meg a körülöttük lévő embereket, egyetlen életterüket, az Isten teremtette természeti környezetet – emelte ki az érsek-atya az elmélkedések, beszélgetések legfontosabb témáit.

Megtisztult gondolatok

S a finom ebéd érkezéséig készségesen beszélgettek velünk is eddigi élményeikről az ifjú zarándokok.

– Összeforrt csapatként vágunk neki a testileg kimerítő, de élménydús kalandnak. Az első két napban hatalmas hőség volt, de csak elviseltük valahogy… Az élmény mindig más, az út minden alkalommal másra tanít, pont arra, amire az adott életszakaszban szükségünk van – mondta Gincsai Réka. A nyíregyházi lány negyedik alkalommal vágott neki a Beregdaróc–Tarpa–Fehérgyarmat–Mátészalka–Nyírbátor–Máriapócs távnak, az imádságokból erőt merített az előtte álló tanév új kihívásaihoz.

– Hogy mekkora ereje is van, ha ennyi fiatal együtt indul el ugyanazért a célért, hogy eljussunk a Szűzanyához, ezt az élményt szerettem volna átélni újra. Áthaladva a településeken láttuk a meghatódott idős emberek arcán, mennyire örülnek annak, hogy él a vallás a fiatalokban is – mondta a debreceni Kiss Flóra, s hozzátette: van olyan barát, akivel jóformán egy évben egyszer, ezen a zarándokúton tudnak találkozni, ezért sem hagyná ki.

Gyarmati Csaba a fővárosból érkezett, ő sem először vette vállára hátizsákját.

– Emlékszem, az első utam előtt az egyik fociedzésen megsérült a lábam, a járógipsz helyett egy bokarögzítőt kértem, mert tudtam, hogy egy hét múlva indul a zarándoklat, ahová gipszben egy tapodtat sem mozdulhatok. Bíztam abban, hogy a balatoni iszapban regenerálódik a lábam, végül útnak eredtem, s hatalmas élmény volt a zarándoklat. Igazán megmondani nem lehet a titkát, át kell élni. Valaki úgy hívja, hogy „árad a kegyelem”, a mindennapi életünkből kiszakadva fejünkben átrendeződnek a dolgok, s ha elakadunk valahol, könnyebben vesszük utána az akadályokat. Lehet szép szavakat mondani, de úgy gondolom, legbelül mindenki érzi, hogy miért jön el, miért képes fáradság nélkül teljesíteni a távot, lélekben és hitben megerősödve hazatérni.

Szöveg: Kanalas Ottília/szon.hu, fotó: Pusztai Sándor

Nyíregyházi Egyházmegye