A Görögtűz Tábor több mint egy évtizede kicsit olyan számomra, mint Jézus példázatában a sziklára épült ház, vagy hogy profánabb képpel éljek, mint a kismalacok kőháza, amit hiába próbál elfújni a farkas. Jöhet eső, fújhat a szél, gördülhetnek az akadályok, egyszerűen nem lehet elfújni a lángot – s bár a görög válogatott egy nappal korábban kiesett a foci vb-n, a Görögtűz idén is nagy lángon égett!

Pedig az időjárási körülmények közel sem voltak mindig ideálisak, de bizton állítom, az a közel száz gyermek (országhatárainkon innenről és túlról), aki július első hetét Hajdúdorogon töltötte, nem a viszonylagosan rossz időre fog emlékezni. Első este Fülöp püspök atya meglátogatott minket, s egy vecsernye keretében megfelelő lelki alapot kaptunk a tábor indításához. A hittanos–műveltségi vetélkedőn agytekervényeinket mozgattuk, a sportnapon pedig más testrészeinket (számomra külön öröm volt a sikeres sportnap, melyen foci, röplabda, asztalitenisz és sakk mellett többek között tollasra, pingponglabdával vagy focival való dekázásra és hetes rúgásra is jelentkezhettek a bátrabbak). A „Ki Mit Tud”-on a gyermekek sokszínűségére (harcművészettől kezdve ördögboton keresztül versig és táncig sok-sok érdekes produkciót láttunk), az utolsó esti buliban tánctudására is fény derült.

Csütörtökön Debrecenbe kirándultunk, ahol az Attila téri görögkatolikus templomot és az ortodox kápolnát tekintettük meg, majd a Déri Múzeumban a Munkácsy trilógiát figyeltük feszült izgalommal. Nem csak engem nyűgöztek le a monumentális alkotások, hanem azokat a kis lurkókat is, akik egy órával később már az élményfürdőben lubickoltak vagy szegték meg a csúszda használatával kapcsolatos szabályokat…

A Görögtűz immár évtizede – az ifjúsági gyalogos zarándoklathoz hasonlóan – a leginkább várt nyári programom, s mint minden évben, idén is sajnálom, hogy véget ért. Persze, minden egyes befejezéssel kezdetét veszi valami új – most például a várakozás, hogy jövőre sem csak a szemünkben fog égni az a tűz… Minden segítőnek köszönöm az aktív, lelkes és nem utolsósorban szeretetteli jelenlétet és munkát, de leginkább Sivadó Miklós atyának, aki a tábort kezdetektől szervező és irányító dr. Obbágy László atya betegsége után beugró papként végig velünk volt, s örömmel segített a tábor sikeres lebonyolításában.

Találkozzunk jövőre is!

A tábor a KAPTÁR Kateketikai és Pedagógiai Társulás szervezésében az Emberi Erőforrások minisztériuma támogatásával valósult meg.

ifj. Obbágy László

                                            „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.”

Szent Pál apostol gondolatát választva jelmondatul gyültünk össze Hajdúdorogon a Görögtűz tábor résztvevőiként. Újfehértóról ketten vettünk részt rajta, mindketten első ízben, nagy izgalommal várva a közös táborozást. A jelmondat mellett a tábor egyik alapgondolata volt még Kelet és Nyugat összetartozása, hiszen ebben az évben volt ötven éve, hogy VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka Jeruzsálemben találkozott. Ez az 1054-es egyházszakadást követően jelentős közeledés volt.

Hétfőn megérkezésünk után „sátrat vertünk” a kollégiumban, majd püspök atya megnyitotta számunkra a tábort, közösen végzett vecsernyével. Természetesen volt ismerkedés, hiszen a táborban 90-en vettünk részt a 10-14 éves korosztályból. 7-8 fős csoportokba lettünk osztva, és megismerkedtünk csoportvezetőinkkel, akiknek feladata volt a csoportokra felügyelni, illetve felkészíteni a programokra. Minden napot Szent Liturgiával kezdtünk, a prédikációkban Sivadó Miklós atya a jelmondatunk három részéről beszélt. Volt sportnap, ahol ügyességünket próbálhattuk ki, hittanos/kulturális vetélkedő, ahol a tudásunkat mutathattuk meg és tanulhattunk is a többiektől. Voltunk a strandon, és a Ki Mit Tud?-on

bárki előrukkolhatott azzal, hogy ki mit tud. Így láttunk néptáncbemutatót, hallhattunk verset és éneklést, láttunk olyat, aki a focilabdát bűvölte, és volt, aki a harcművészethez értett. Nagyon jól szórakoztunk ezen az estén. A csütörtöki napon Debrecenben tettünk kirándulást, ahol elmentünk az Istenszülő oltalmáról nevezett görögkatolikus templomba, illetve a Szentháromság nevét viselő ortodox templomba. Nagyon szép élmény volt a Déry Múzeumban tett látogatásunk, ahol együtt láthattuk a Munkácsy-trilógiát. Aztán jött a mulatság, hiszen a nap hátralévő részét az Aquaticumban töltöttük, majd este népi játékokat játszottunk, és diszkó volt.

A tábor utolsó napját Szent Liturgiával kezdtük, aztán megnéztük a székesegyházat, és a parókia udvarán közösen sütöttünk kalácsot. Volt még egy kis lövészbemutató, és ebéd után elérkezett a táborzárás.

Mindnyájan kicsit nehéz szívvel fogtuk csomagjainkat, hiszen nagyon jól éreztük magunkat együtt, új barátságok, ismeretségek születtek. Reméljük, hogy a Görögtűz ezzel nem alszik ki bennünk, és még sokáig élnek bennünk az itt szerzett élmények, tapasztalatok, a közösség és „görögség” élménye. Elhatároztuk, hogy jövőre sem szeretnénk lemaradni!

Reméljük, hogy ezzel a pár sorral másoknak is sikerül kedvet csinálni, hogy jövőre is minél többen „gyújtsuk meg”a Görögtüzet.

Szeretnénk megköszönni a szervezők, csoportvezetők és mindazok munkáját, akik ezen a pár napon értünk dolgoztak, és egyházközségünknek, hogy segítette részvételünket.

Életükre és munkájukra Isten áldását kérjük.

Káplár Anna és Barkaszi Barbara
Újfehértó

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum