Augusztus 29. – Keresztelő Szent János fejevétele

Ez mind illik rá, de talán mégis a legkifejezőbb megnevezés, ami magában foglalja az előzőeket is, az az, hogy ő próféta volt. Próféta, aki mint tudjuk, Isten embere, aki Istent szolgálja, az ő szavának, akaratának a közvetítője. Isten a prófétákat mindig valamilyen feladatra küldte. Legtöbbször akkor, ha a választott nép letért a helyes útról, és erre figyelmeztetni akarta őket. Általában a prófétákon keresztül szólt hozzájuk, mutatta meg nekik az akaratát. Ilyen próféta volt pl. Jónás is, aki a Niniveieknek hirdette a bűnbánatot. De ilyen próféta volt még Mózes vagy Illés is, akiket a zsidó néphez küldött Isten, szintén azért, hogy figyelmeztessék őket, és a romlástól megmentse általuk a népét. Jánosnak is volt küldetése. Mégpedig az, hogy előkészítse az Úr útját, vagyis, hogy hirdesse Jézus eljövetelét, és felkészítse rá az embereket. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel az Isten országa”.

Jézus azt mondta róla, hogy „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb.” Miért, és miben volt nagy Keresztelő Szent János? Egyrészt a bátorságában. Az által, hogy bátor volt a hitében. Teljesen Istenre hagyatkozott. Jól látszott ez az életmódján is, hisz mint tudjuk a pusztában lakott, sáskával és vadmézzel táplálkozott. Nem biztosította be magát kényelmes lakással, ételekkel, italokkal, állatokkal, amiket szükség esetén le lehet vágni, hanem egyszerűen Istenre hagyatkozott, és tudta, hogy ő majd gondoskodik róla.

Bátornak mondhatjuk még abban, ahogy hirdette Jézus Krisztus eljövetelét, ahogy készítette rá az embereket, és ahogy a Jordán folyóban meg is keresztelte. De bátor volt hit védelmében, és bátran mert szólni, ha valaki vétett a törvények ellen. Ezért szenvedett vértanúhalált is. Ahogy sok más próféta is, pl. Illés Ácháb királlyal, vagy Nátán Dáviddal -, ő is összetűzésbe került a királlyal, Heródessel, amikor elé állt és megmondta neki, hogy nem veheti el a testvére feleségét, Heródiást. Ezzel Heródiást is magára haragította, aki ettől kezdve azon volt, hogy kivégeztesse. Nagy bátorság és hit kellett ahhoz, hogy ezt így meg merje tenni. De megtette, mert tudta, hogy igaz ügyet szolgál azzal, hogy Isten törvényének a betartására figyelmeztet.

Ha belegondolunk, nagyon gyakran lázadunk mi magunk is a törvények ellen, pedig azok értünk vannak. Hasonlít a törvény a házhoz. Soha nem jut eszünkbe, hogy a fala korlátoznak minket, vagy nagyon behatárolnak, vagy, hogy a tető miatt olyan bezártak vagyunk, hanem arra gondolunk, hogy a falak, védenek a hidegtől, vagy a túl nagy melegtől, a kíváncsiskodóktól, a gonoszoktól, a tető pedig az esőtől, jégtől, hótól. Az isteni törvénnyel is így van. Nem lekorlátozni akar minket, hanem sokkal inkább a helyes úton tartani. Egyfajta állandó keretet biztosít, egy mérce, ami nem változik, amihez mindig hozzámérhetjük magunkat, hogy tudjuk helyes irányban haladunk-e.

Egy kis két soros verset olvastam, ami nagyon jól kifejezi a törvények, szabályok fontosságát, megtartó erejét. Egy zászlónak és a zászlórúdnak a párbeszéde: „Engedj zászlórúd! Miért tartasz vissza a széltől? Rongy lennél egyedül, így lobogó, lobogó! „ A zászló tehát el akar szabadulni a szélben a zászlórúdtól, ami visszatartja, kifeszíti, hogy szabadon szállhasson a szélben. A bölcs zászlórúd pedig megválaszol neki, hogy nem véletlenül tartja ő vissza, mert különben csak egy rongydarab lenne, amivel játszik a szél, így kifeszítve viszont egy gyönyörű lobogó, amire jó felnézni, amire egy nemzet tekint fel, amit ünnepekkor, vagy sportversenyeken, ha nyerünk, akkor felvonnak. Ehhez a zászlórúdhoz hasonlóan tartanak meg minket is Isten törvényei. Értünk vannak ezek, hogy betartva ezeket, békés, erkölcsös, becsületes, Istennek tetsző életet élhessünk.

Ugyanakkor, nagyon sokszor gyengék vagyunk, és ahelyett, hogy betartanánk a parancsokat, felülírjuk azokat, nem tartjuk be. Bezzeg a magunknak felállított szabályokat sosem hágjuk át. Ha pl. valami nem ízlik, akkor egészen biztos, hogy nem fogunk olyat főzni magunknak. Így volt Heródes is. Inkább megszegte a törvényt, és ölt, hogy az adott szavát tartsa. A vecsernyei sztichirák egyike nagyon találóan fogalmazza ezt meg: „hasznosabb lett volna esküt szegve életet nyerni”. És valóban igaz. Lehet, hogy a lakoma résztvevői csalódtak volna benne, hogy nem tartja az adott szavát, de az életét megnyerhette volna, ha nem gyilkol. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy nehezen tette meg ezt Heródes, mert ő maga is kedvelte Keresztelő Szent Jánost, és gyakran lement hozzá a börtönbe, hogy hallgassa a szavait. Heródiás bosszúja volt az, amit ebben a kérésben megmutatkozott, Heródes pedig engedett ennek a bosszúnak.

A mai ünnepen tartsuk szem előtt Keresztelő Szent János bátorságát, ahogyan a törvény tiszteletére buzdít. Azt a törvényt hirdeti, amely értünk van, és amely által Isten éltet, és megtart minket, ahogyan azt a temetési szertartásban is imádkozzuk:  „Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban! Örökké sem feledem el igazságidat, mert azok által éltetsz engem!”

Szöveg: Polgári László

Nyíregyházi Egyházmegye