WEEKLY THOUGHTS
Meglepetés a homokbuckák között
Egy utas eltévedt a sivatagban. Már két napja nehezen vonszolta magát a forró homokban. A kimerülés határán volt. Váratlanul feltűnt egy kereskedő, aki nyakkendőket árult. Semmi más nem volt nála, kizárólag nyakkendők. A szomjúsággal küszködő vándornak is el akart adni egy darabot.
Kiszáradt szájpadlással, cserepes szájjal és alig mozgó nyelvvel a vándor azt hitte, hogy egy bolonddal van dolga. Nem tudta elképzelni, hogyan lehet nyakkendőt kínálni annak, akit a szomjanhalás környékez. A kereskedő vállat vonva tovább ment a sivatag homokbuckái között.
Este, amikor a vándor végső erejét összeszedve a forró homokban vánszorgott, egyszer csak feltekintett, és a csodálkozástól megremegett: egy luxusvendéglő parkolóját látta maga előtt, benne szebbnél szebb járműveket. Egyedülálló építkezés a sivatag közepén. Felbotorkált az ajtóig és félájultan könyörögni kezdett:
- Irgalom! Egy csöpp vizet!
- Nagyon sajnálom, uram – válaszolta a portás. – Ide nem lehet nyakkendő nélkül bejönni!
Vannak emberek a földön, akik az élet sivatagján rendkívüli élmények és igények szomjúságával akarnak áthaladni. Esztelennek nézik azokat, akik az Evangéliumot hirdetik…
(Bruno Ferrero)
