A nyíradonyi egyházközség a hagyományoknak megfelelően az idén is szervezett gyalogos zarándoklatot Máriapócsra, a Nagyboldogasszony napi búcsú szombatján augusztus 16-án. A vegyes korosztályú , több mint 70 főből álló csoportot Papp Miklós parókus, és Pindzsu István segítő papnövendék vezette.

Az útunk során énekeltünk Mária-énekeket a könnyező Szűzanya tiszteletére, végeztük a Rózsafűzért. Minden útszéli keresztnél imádkoztuk az ide illő imát, amit egy önként jelentkező zarándoktársunk mondott el.

Útunk során megsimogatta lelkünket az az áldás amit Revák István atyától kaptunk, aki Nyírmihálydiban fogadott minket. Nagy szeretettel várt bennünket ebben a faluban Szabó András bácsi, aki a Mária Út részekénk létrehozott egy kis kápolnát a Magtármúzeumban. Kerékgyártó András nyírgelsei esperes úr imája és áldása szintén lélekmelengető volt. Az imákon kívül még nagyon sokat jelentet számunkra az a szeretet is amit zarándokfogadóinktól kaptunk.

Amikor elindulunk , nem tudjuk, mit fogunk találni , mi fog minket megtalálni az útunk során.

Miért is indulunk el egy gyalogos zarándoklatra? Talán azért, mert akkor érhetjük el a csodákat , amit az Út és a Megérkezés tartogat s a számunkra.Amikor egy zarándoklat elhív,cipeljük magunkkal a csomagjaink mellett a lelki terheinket, fájdalmainkat, szorongásainkat. S ahogy haladunk előre, mintegy megszabadulunk életünk rendezetlen dolgaitól. Mikor már egyre több lépést teszünk meg, rójuk a kilómétereket énekelve, imádkozva,beszélgetve, testileg és lelkileg is átalakulunk.Tegyük meg hittel a lépeseinket! Ha a zarándoklatunkat rábízzuk a Jóistenre, akkor Ő enyhíti fájdalmunkat, megtölti remegő lelkünket szeretettel, reménnyel.A gyaloglás csak egy eszköz az elinduláshoz. Merjünk elindulni! Merjük megtenni az első bizonytalan lépéseket!

Mindenki másképp éli át a megérkezés pillanatait.A fizikai megterhelés, a testi fájdalmak kicsinnyé válnak a lelki felemelkedettség hatására. Merjünk odaborulni a Szűzanya Csodatevő Kegyképéhez, úgy mint gyermek az édesanyjához,és kérjük az ő közbenjárását gondjaink orvoslásában.

,,Indulj el, hogy megérkezhess!” Mikor megérkeztünk, már nem ugyanaz a lelkületű emberek voltunk, mint amikor elindultunk.

A zarándoklatot befejezvén, a lelki útunk folytatódik tovább... A hétköznapokhoz visszatérve őrizzük meg azt a kincset amit kaptunk Máriapócson, és váljunk a körülöttünk élők útmutató jelévé.

Deák Erzsébet

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum