Az E.I.I.R. (Szerzetesek Nemzetközi Ökumenikus Szervezete) idei találkozóján több mint félszáz katolikus, ortodox és protestáns szerzetes gyűlt össze július 12-18. között Assisiben. A találkozó témája mindnyájunkra érvényes üzenetet hordoz: A SZENTSÉGRE MEGHÍVOTTAK (Róm 1,7), „Az Isten országa bennetek van, legyetek ti az Isten országa testvéreitek számára” (Ignác ortodox pátriárka) .

A magyar görögkatolikusokat Fülöp püspök és a Miroforák Monostorából két nővér képviselte a szervezet 35. találkozóján. A bevezető elmélkedésben felszínre került az a szempont, hogy az ökumenizmus teológiai megközelítése mellett nagy fontossága van a lelki közeledésnek is. Természetes, hogy ez utóbbiban különösen nagy szerepük és felelősségük van a szerzeteseknek. A mély lelki tartalmú előadások mellett a kiscsoportos beszélgetések és a város szent helyein eltöltött közös programok rávilágítottak arra is, hogy az ökumenizmust a személyes kapcsolatokon keresztül lehet és érdemes építeni. A találkozó egyebek között lehetőséget adott ortodoxok és görögkatolikusok nyílt szellemű, lelki tapasztalatcseréjére is.

Az első előadást Katia Roncalli ferences nővér (Szent XXIII. János pápa közeli rokona) tartotta. Szent Ferenc és Szent Klára életén keresztül mutatta be mennyire gyümölcsöző lehet az életszentség, s az Istentől kapott meghívás iránti hűségük milyen hallatlanul gyorsan felvirágoztatta és azóta is életben tartja az akkor még új, azóta az egész Egyházat kovászként átjáró lelkiséget. Szent Ferenc élet-áldozathozatalának kiemelt pontját jelentették a stigmák, melyek abban erősítették meg, hogy kitartson testvérei mellett akkor is, amikor – már nem vezetőként – azt kellett látnia, hogy a közössége más irányt vett, mint amin elindult. Szent Klára pedig ugyanabban az évben kapta súlyos betegségét, amelyet ő is évtizedeken át, egészen haláláig viselt, szintén a közösségért vállalt felajánlásként.

A második nagy előadást Jean-Philippe Callame tartotta. Ő református lelkész, a felesége pedig gyakorló katolikus, és Svájc olyan területéről jöttek, ahol kiegyensúlyozottan élnek együtt katolikusok és protestánsok. Előadásában olyan teológiai elveket fogalmazott meg, amelyek szerint a két egyház tanítása gyökerében mégsem áll olyan távol egymástól. Meglepő módon ilyen szemlélettel beszélt a szentek közösségéről és az Eukarisztiáról is.

Simeon atya, a franciaországi Szent Sziluán ortodox monostor igumenje azt emelte ki, hogy a szentségre való meghívásunk annyi, mint az átistenülésre való meghívás, ami a keresztséggel kezdődik. Folytatása pedig az Isten és a felebarát szeretetén át valósítható meg. Ez minden ember számára nyitva áll.

A libanoni görög ortodox monostor igumenje, Kasszianosz atya pedig arról beszélt, hogy életünk minden pontján jelen kell, hogy legyen Krisztus föltámadása, az örömben épp úgy, mint a szenvedésben. A szentség útja nem más, mint ennek fölismerése és megélése.

Délutánonként különböző nyelvcsoportokban volt lehetőség közösen földolgozni az elhangzottakat.

A konferencia menetét, természetesen, a közös imádságok kerete adta meg. Közösen vettek részt római katolikus szent misén és vesperáson, református istentiszteleten, görögkatolikus vecsernyén és ortodox Szent Liturgián. 

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum