Augusztus 28-án közös zarándoklaton vettek részt a demecseri Szent Illés Szeretetszolgálat dolgozói, gondozottjai és a hívek. A szép számú zarándokcsoport énekelve, imádkozva érkezett meg Máriapócsra és köszöntötte a könnyező Szűz Máriát. Az érkezést követően Szabó Gábor, demecseri parókus atya Szent Liturgiát mutatott be. A szertartás után pedig Mosolygó Tibor atya szólt a zarándokokhoz. Az elmélkedés középpontjában Jézus egyik legfontosabb tanítása, a nyolc boldogság állt.

A lelki táplálékok után a test táplálása érdekében a zarándokházban finom ebéd következett. Majd a Szeretetszolgálat dolgozói Tibor atyától a munkájukhoz, az idősgondozáshoz is kaptak útravalót. Az atya elmondta, a mindennapi problémák, kihívások legyőzése is csak a hit által lehetséges. Mivel az emberekkel foglalkozó szakemberek a saját személyiségükkel dolgoznak, szükséges a saját maguk és lelkük „karbantartása” is. Ehhez járult hozzá ez a nap is, hiszen közösen imádkozva, a munka keretein kívül együtt zarándokolva erőt lehetett meríteni a mindennapokhoz.

Majd egy kis vásárlásra, az otthon maradtaknak szánt ajándékok megvételére is maradt idő.

Ezt követően parakliszt végeztünk a kegykép előtt, majd Ady Endre: A pócsi Mária című versével búcsúztunk a Szűzanyától, köszöntük meg a találkozást. Majd búcsúénekkel, imával kértünk áldást önmagunkra, munkánkra, családunkra, szeretteinkre is.

A délutáni órákban jólesően elfáradva, de lelkiekben feltöltődve érkezett meg ki- ki a maga otthonába, magával vívén a Szűzanya áldását, Tibor atya lelkesítő és elgondolkodtató szavait és a találkozás örömét a Szűzanyával, önmagával és zarándoktársaival.

Nagy Orsolya
vezető gondozó

Egy szép, késő nyári reggelen ismét zarándokolni indultunk. Úti célunk Máriapócs, számomra immár sokadik alkalommal, de mivel nincs két egyforma út, nincs két egyforma találkozás, így ez a nap is teljesen új élményt adott.

Megérkezésünk után a kegytemplomban köszöntöttük a Szűzanyát, ezt követte egy gyönyörű liturgia. Szentgyónás keretében letehettem bűneimet. Megtisztulva és megerősítésekkel járulhattam a szentáldozáshoz. Utána meghallgattunk egy igen érdekes és igen kimerítő magyarázatot a nyolc boldogságról. Több olyan mondat elhangzott, amely mélyen megérintett, tanított, számon kért és utat mutatott. Szeretnék úgy járni-kelni a hétköznapjaimban, hogy megélhessem ezen boldogságok minél több formáját.

 Az egyik gondozottamat felkísértem a kegyképhez. És akkor és ott olyan élményt adott, amit, amíg élek mindig megőrzök a szívemben. Ez az asszony, kendő nem lévén nála, a sálját terítette a fejére, de fedetlen fővel nem járult a Szűzanya elé. Akkor pont csak ketten voltunk a kegyképnél. Ez az asszony olyan alázattal, annyi fájdalommal járult a Szűzanya elé és olyan őszinte könnyekkel sírt, mintha a magyar anyák összes fájdalma az ő szívében volna. Két fájdalmas szívű, két könnyező édesanya találkozása. Ima és könyörgés az élő gyermekekért és az elhunytért. Nem lehetett nem sírni. A Miatyánkot és az Üdvözlégyet már ketten mondtuk. Ez a magasztos pillanat örökre belém vésődött.

Délután egy rövid előadás keretében kaptunk néhány gyakorlati jó tanácsot a munkánkhoz és a szolgálatunkhoz. Majd elvégeztük a Parakliszt. Utána bekukkanthattam a templom szentély részébe. Jó érzés volt látni az ott lévő festményeken a magyarság és a régi búcsújárások képi megjelenítését. A búzakalászok és a szőlő ábrázolását, ami a kenyeret és a bort jelképezi.

Kicsit fáradtan, de sok lelki élménnyel gazdagodva tértem haza. Hála és köszönet a szervezésért, a lehetőségért. Végtelenül hálás vagyok a Szűzanyának a gyerekemért, a családomért, a közbenjárásért, az anyai oltalmáért. Jó lett volna egy kis idő az egyéni elmélkedésre, belső elcsendesedésre. Remélem még számtalan találkozás vár rám és a gyerekemre a Szűzanyával. Bízom benne, hogy ő is megtalálja majd az útját a hit felé és a Szűzanyához.

Buzsikné Elek Ilona

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum