Movie about the martyrs of Transcarpathia

A nemzet, a haza, az ország, a vallás, a kereszténység, az egyház, a görögkatolikusság egybefonódó szenvedésének lehettek tanúi azok, akik rászánták az időt a szívszorító, de egyben felemelő film megtekintésére. Ezt igazolta a döbbent, illetve áhítatos csend a vetítés alatt: egy köhintés el nem hangzott.

Úgy gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a képsorok láttán hathatós megerősítést kaptunk elsősorban a hitünk megélésére és megvallására. De arra is, hogy a mérhetetlen szenvedéseket látva komolyan vegyük a valódi vértanú Csépes János rokonságának családi imáját.

Ahová állítasz, ott szolgállak,

Ahol megsejtelek, megcsodállak,

Amim van, azért magasztallak,

Amim nincs, azért nem zaklatlak.

Ami a dolgom, azt csinálom,

A jó szót érte sose várom,

Ha nem sikerül, nem kesergek,

Isten nevében mindent újra kezdek.

Csodálatos keretet adott a filmnek, hogy az első versszakkal kezdődtek, a másodikkal zárultak a képsorok. Mindamellett büszkék lehetünk arra, hogy milyen sok vértanú és hitvalló görögkatolikus papunk volt Kárpátalján. Nem hódoltak be az állami-politikai nyomásnak, nem mentették a bőrüket, noha egyetlen aláírással megtehették volna, hogy áttérnek a pravoszláv, ortodox egyházba. Nem tették, mert őrizték őseik hitét, vallását, szertartását. Nem tették, mert az egyházban a hit és az egyházi élet teljességét akarták, ami „csak a katolikus egyházban áll fenn”. Példát adnak az utókornak, nekünk is hitünk, szertartásunk megőrzésére, megvallására, továbbvitelére.

A vetítéshez a szerzők az előzetes engedélyt megadták.

Szöveg: Ivancsó István

Nyíregyházi Egyházmegye