On the World Day of Migrants and Refugees

A minket körülvevő jelekről elmélkedett az örökösföldi parókus, Szabó Tamás pasztorális helynök a Szent Liturgián. „Jel számunkra Damaszkuszi Szent János személye is mert a 8. században, az arab kalifátus térhódítása idején élt egy elkötelezett keresztény családban. Korában az iszlám hatására a gyengekezű uralkodó engedve a képrombolók nyomásának, elrendelte a szentképek megsemmisítését. Mintha csak modern Európa nyugati részét látnánk – vont hasonlóságot az atya a múltbéli viszonyok és a jelen között. Ebben a közegben Damaszkuszi Szent János világos képet mutat kora keresztényeinek: a túlélés egyetlen eszköze a Krisztushoz és a vallási szokásainkhoz való ragaszkodás. S szinte hihetetlen, de azóta – 1300 éve – még mindig élnek ott keresztények.”

A szír szerzetes mozaikja alatt, az urnafal szomszédságában egy kutat helyeztek el, a kettő együtt azt az üzenetet hordozza a szemlélője számára, hogy „van folytatás, van örök élet” – fogalmazott Szabó Tamás atya. S ahogyan a kis szabálytalan, már-már zavaróan alaktalan kövek, üvegdarabok a művész kezében egésszé válnak, úgy nyernek életünk sokszor érthetetlen, töröttnek látszó eseményei értelmet a Nagy Művész kezében – tanította a jelenlévőket a parókus.

A Szent Liturgia után megszentelték e jelet, mely a közösség áldozatkészségének és Monostory Viktória művész-tanárnak köszönhetően jött létre a parókia udvarán.

Szöveg: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Papp Angéla

Nyíregyházi Egyházmegye