A legfőbb vajda Krisztus – Tizenhetedszer rendeztek országos cigánypasztorációs konferenciát Egerben

A kétnapos konferencia résztvevői a szentmisék, előadások mellett műhelyfoglalkozásokon is részt vehettek, melyeken megismerhették az Egyház legfrissebb pasztorális törekvéseit, megoszthatták egymással tapasztalataikat, hogy hazatérve egyre jobban végezhessék munkájukat.

Az eseményt a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületének jegyében tartották, ezért témája az Eucharisztia közösségteremtő ereje volt. Ehhez kapcsolódott többek közt Székely János szombathelyi megyéspüspöknek, az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága elnökének előadása is.

A konferencia előtt, annak sikeréért – a Szentlélek segítségét kérve –, Ternyák Csaba egri érsek mutatott be szentmisét a szeminárium kápolnájában. Kiemelte, hogy nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül mindannyian Jézushoz tartozunk. Mint mondta, sok cigány ember életében hagyott nyomot őseinek több évszázadra visszamenő megalázottsága. Példaként az érsek saját tapasztalatát említette, amikor egy patikában egy cigány asszony méltatlankodott a patikus hangnemén, pedig az egyáltalán nem volt bántó. Mint Ternyák érsek mondta, minden bizonnyal a már szinte a génjeibe épült, évszázadokra visszavezethető elnyomás, a megtapasztalt másodrendűség okozhatta, hogy a viszonylag normális szóra is úgy reagált az asszony, mintha megtámadták volna.

Az, hogy mi Jézus Krisztushoz tartozónak valljuk magunkat – folytatta a főpásztor –, mindannyiunkat felszabadít kisebbrendűségi érzéseink alól, igazi emberséget, identitást ad számunkra, hiszen az ő jegyeit hordjuk, mely erőt nyújt mindenki számára. Méltóságunkat tőle kapjuk, mindannyian hozzátartozunk – egymás testvérei vagyunk.

Arról már a szentmisét követő sajtótájékoztatón beszélt Ternyák Csaba, hogy Magyarországon sorsdöntő kérdés a szegény, hátrányos helyzetben élő cigány lakosság helyzetének megoldása. Ebben komoly segítséget nyújthatnak a főegyházmegye területén lévő katolikus tanintézmények, ahova sok rászoruló, cigány származású fiatal is jár. Az érsek szólt arról is, hogy a cigányság alapvetően kötődik a katolikus hithez, az Egyházhoz. A családokba érkező gyerekek megkeresztelése fontos az egész közösség számára, a keresztelőre való felkészítés pedig tudatosítja az értékválasztást mindenkiben. Ternyák Csaba azonban kiemelte azt is, hogy nem elég a családokban a keresztelés, evangelizációra is szükség van.

Székely János püspök beszélt a Boldog Ceferino Intézet munkájáról, majd a demográfiai mutatókról szólva kiemelte, mennyire fontos a romák integrációja, mely a velük való kiegyensúlyozott együttélést segíti.

Az Egyháznak, a templomnak ebben komoly szerepe van – tette hozzá Székely püspök. – A templomban ministráló, felolvasó fiatalokat a szívükön keresztül lehet megnyerni, hogy ne érezzék magukat kirekesztettnek, sőt megtapasztalhassák, hogy a közösség tagjai, akikre mások számítanak.

Dúl Géza, az MKPK cigánypasztorációs referense a sajtótájékoztatón egy egészséges társadalom felépítésnek reményéről szólt. Hangsúlyozta, hidakat kell építeni. A pasztoráció szeretettel gyógyítja a sebeket, megtanítja a másikban tisztelni Isten képmását. Mindez a hidak pillére lehet. Egy egészséges társadalomban el- és befogadják egymást az emberek, harmonikusan élhetnek együtt tanult és kevésbé képzett emberek, elfogadják a másik kultúráját is.

Csemer Csaba, egy cigány származású ember, a sajtótájékoztatón saját hitének megtalálásáról beszélt, mely huszonéves fia halálához kapcsolódott. Felidézte, hogy fia egy nap elment dolgozni, lezuhant egy építkezésen, és szörnyethalt. Cigány szokások szerint virrasztottak, ő pedig perlekedett az Istennel, hogy miért vette el tőlük a fiút. Egyszer csak szólt a telefon, mert a tragédiáról az ismerős püspök is értesült. Csemer Csaba vele is vitába szállt, mondván: „Milyen Istened van neked?” A püspök válasza azonban szíven ütötte, megkönnyítette a tragédia feldolgozását: „Nem tudjuk, hogy mit miért tesz velünk az Isten, de ha az evangélium szerint élünk, mindenre választ kapunk, és egykor majd találkozhatsz a fiaddal is.” Csemer Csaba hozzátette, azóta eszerint próbál élni.

A konferencia résztvevőit Dúl Géza köszöntötte. Elmondta, a kétnapos találkozó központi témája a közösség. Ehhez nélkülözhetetlen a megtérés, hiszen az a közösség helyreállítása – Istennel, de embertársainkkal is. Kiemelte, hogy a cigánypasztorációban különösen fontos a cigányság hagyományainak megismerése, közösségük felépítése.

Székely János püspök az Eucharisztia és a közösség címmel tartott előadásában az Eucharisztiáról mint a Jézus Krisztustól kapott legnagyobb ajándékról beszélt. „Ez a katolikus hit legnagyobb kincse, csúcs és forrás, amelyben Jézus önmagát adva átölel minket. Közösségbe, communióba kerülünk vele. Áldozáskor másokkal együtt egy testet eszünk, ezáltal testvérekké válunk.” Székely János arról is beszélt, hogy Jézus korában milyen nagy volt az ellentét zsidó és nem zsidó között. Hozzátette, hasonló ma a cigány–nem cigány szembenállás. A templomban azonban mindenki testvérré válik, ott leomlanak a falak, gyógyul a társadalom, ezért is fontos a cigánypasztoráció. Székely püspök megemlítette, hogy a 2020-as eucharisztikus kongresszus egyik szentmiséjén Egyházunk azokat a kincseket, értékeket mutatja majd fel a világnak, melyeket a cigányok képviselnek benne.

Koós Ede plébános, az egri szeminárium teológiatanára arról beszélt, hogy az emberek csoportosulása miként válhat közösséggé. Mint mondta, sokszor még egy családon belül is figyelmeztetni kell a másikat, hogy mennyi közös van bennük. Sokszor ott is szólni kell, hogy közös az anyánk, az apánk, a múltunk… Ugyanígy van ez egy plébániával, az Egyházzal, de a nemzetünkkel is. Ha a közöset megtaláljuk egymásban, jobban észrevesszük a másikat is, hiszen „közülünk való”. Ezt erősíti a templom is, ahol nem embercsoportként állunk sorba szentáldozáskor – cigányok és nem cigányok, hanem a plébániai közösség tagjaiként.

Balogh Győző cigány származású, Rakacán szolgáló görögkatolikus lelkész A cigány közösség sajátosságai az evangelizációban címmel tartott előadásában kiemelte, hogy számukra a család a legerősebb megtartó erő, melyet a pasztorációban is figyelembe kell venni. Emlékeztetett arra is, hogy a cigány embert legtöbbször nem a racionalitás, hanem a szíve vezérli, valamint arra, hogy a hagyományok, a szokások rendkívül erősek a cigányság körében.

Példaként említette, hogy talán még a nomád életforma nyomait hordozzák azok az emberek, gyerekek, akik nem tudnak hosszú időn át egy helyben ülni akár a templomban, akár az iskolapadban. A cigánypasztorációban ezeket a tényeket épp úgy figyelembe kell venni, mint a babonákban való hitet, hiszen sokan gondolják, hogy létezik átok vagy léteznek ártó szellemek. Ezek ellen például a keresztségben kapott őrangyal hangsúlyozásával lehet küzdeni. Mint azt a lelkipásztor mondta, egy ideje hivatalosan nincsenek vajdák, ám alá lehet húzni a kereszténység fontosságát azzal, hogy Jézus Krisztus a legfőbb vajda.

Oroszné Obbágy Rita előadása előtt, aki a görögkatolikus kispapoknak bevezetett cigánypasztorációs gyakorlati képzésről számolt be, két fiatal – Cellár Adrienn és Lakatos Krisztián, a Jezsuita Roma Szakkollégium két hallgatója – arról beszélt, hogy a mélyszegénységben, a társadalom nem cigány tagjainak elzárkózó magatartása mennyi sebet ejtett rajtuk, s a szakkollégiumban mennyire megváltozott az életük, miként tudnak ma már felsőoktatási intézményben tanulni, nyitottan és büszkén bárkivel szóba állni.

A konferencia előadásai után, a műhelymunka során a résztvevők megismerhettek közösségépítő módszereket, hallhattak az utcai evangelizációról, a plébániai közösségformálás lehetőségeiről, a civilek szerepéről és a közép- és felsőoktatásban tanuló roma és hátrányos helyzetű fiatalok mentorálásáról is.

Szöveg: Bókay László/Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye