2007 karácsonyán, a Harangszó c. egyházközségi újságunkban ezt olvashattuk: „Végre ezt is megérhettük! Nemcsak az üzletek csábító fényei látszanak már karácsonyt megelőzően, hanem a templomunk elé kihelyezett Betlehem is „szólít”: „Gyere el hozzám! Állj meg egy pillanatra! Gondolkodj el, a szeret ünnepének lényegén! Lásd meg mi a fontos! Hozd el gyermekedet, unokádat, hogy lássák meg, honnan, kitől fakad az igazi szeretet!"

Most újra írhatjuk ezeket, csak most az avasi Golgota szólít immár 2. éve: "Gyere, nézd meg, lásd meg: mi az igazi szeretet! Nézd Krisztus arcát, s ne feledd: a kereszt előtt „leborulunk Urunk és a te szent feltámadásodat dicsőítjük!”

A bensőséges egység a keresztre feszítettel, a feltámadottal állandóan próbára teszi a bizalmunkat. Bár keresztények vagyunk, mégis nehezünkre esik a keresztet elfogadni.

Mi „imádjuk” Jézus keresztjét, de a sajátunkat nehezen viseljük!

Addig, amíg a saját gyöngeségemet nem akarom tudomásul venni, s elfogadni, mindig más és más elvárások fognak befolyásolni és az emberek véleményére fogok koncentrálni. Sőt még maga az Isten szeretete is könnyen csalódáshoz vezethet, ha az emberré lett Isten máshogy viselkedik, mint ahogy azt elképzeltem, vagy tőle elvártam.

Ezért keressem az igazi „Istenarcot”, jöjjek bátran templomunk elé, Ő vár, szeret engem… bátran tegyem meg a lépéseket: otthon… utca… avasi Golgota… templom… s végül a feltámadt Krisztussal való találkozás!

„Tegnap veled temetkeztem el Krisztus, veled ébredek ma a feltámadóval…” (feltámadási szertartás kánonjából)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum