Kirmess in Nyíregyháza

Szent István halála előtt 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát.

Az alábbiakban Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát beszédét közöljük:

Az ünnepet Vaszary Kolos egykori pannonhalmi főapát, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a magyar nemzet számára 1896-ban, és külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára, amit Szent X. Piusz pápa helyezett október 8-ra.

Vaszary Kolos célja az volt a Magyarok Nagyasszonya ünnepével, hogy népünk, mint nemzet fejezhesse ki kötődését Jézus anyjához, a Boldogságos Szűzhöz. Vaszary Kolos szerint Mária mélyen átélte Isten személyes, neki szóló, kiválasztó, bátorító szeretetét. Az, hogy hozzá, az egyszerű, jelentéktelen lányhoz lehajolt Isten — aki elküldte angyalát és nagy dolgokat művelt vele —, bátorsággal töltötte el a szívét. Ugyanakkor megtapasztalta azt is, hogy általa az egész választott néppel, a megváltásra, szabadításra szoruló egész nemzettel tesz csodát az Úr.

Az Úristen eme csodája ma is folytatódik Mária által. Minden nemzet átélheti és vallhatja — a mexikói püspöki kar kápolnájában található Guadalupei Szűzanya-kegykép másolata alatti felirat is ezt üzeni — „Non fecit taliter omni nationi” „Nem tett ilyet más nemzettel, mint velünk”. Azaz Különösen is a kegyelmébe fogadott bennünket. A csoda az, hogy minden nemzet és nép, minden ember elmondhatja ezt. Magna Domina Hungarorum. Nemcsak nekünk „Magyarok Nagyasszonya", hanem a szláv népek, az osztrák nép is anyjának tekinti őt, de ismerjük a keleti Mária-ábrázolásban a sárga bőrű, mongoloid szemű Szűzanyát, vagy a néger Mária-ábrázolást is.

Mária élete egyszerre tanúsítja Istennek minden népet, nemzetet üdvösségre vezető szándékát és minden emberre, személyre szabottan megvalósuló hívását, amellyel megszólít, elküldi angyalát és titokzatos módon feltárja szándékát. Elindít bennünket az úton, és a maga tapintatos módján támogat egész életünk során.

Szűz Mária élete példájának napjajinkban különös aktualitása van. Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítónője 2000. január 1-én, prófétai módon mondta, az új évezred példaképe Szűz Mária lesz. Korábban talán Péter volt a hierarchikusan szervezett, az Isten tekintélyével emberek által vezetett, az apostolutódok szerepére figyelő Egyház példaképe, de a ma egyházának a példája Mária.
Talán nem annyira a szervezet és a struktúra van ma előtérben, hanem a Szentlélekkel eltelt, életét Istenre bízó, hívő ember, aki egészen közeli bensőséges kapcsolatban van Jézussal, és az a küldetése, hogy hitből éljen. Erre van ma leginkább szükségünk, amit Jézus anyjától, Máriától megtanulhatunk.

Válságba került a hit, és a hitnélküli világ maga is válságba kerül. A mi életünkben a hit akkor lesz erős, akkor marad meg, ha bizalmas, élő kapcsolatban maradunk Istennel, ahogyan Mária is tette. Először is azért tudott hitből élni, mert észrevette, felismerte, meghallotta Isten neki szóló üzenetét, és tudta, mit vár tőle az Úr.

Hogyan tett szert erre a tudásra?
Istennel való történetének kezdetén az angyal megszólította. „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled...” „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél" (Lk 1,28, 30). Mária pedig el-elgondolkodott az angyal szavain, és szívében összerakta. Isten igéje a fejéből a szívébe került. Miközben meditálva forgatja, időz mellette, talán nem is érti, de elfogadja. Átadja önmagát, testét-lelkét, teljes lényét, a méhét is Isten igéjének, így került áldott állapotba. Később is, egész élete során szívébe véste e szavakat, vagyis bizalmas, élő kapcsolatban maradt Istennel. Mária úgy ismerte fel az Úr szándékát, hogy a szívében forgatta mindazt, ami vele történt, értelmezte életének eseményeit. Úgy tekintett rá, mint Isten üzenetére. Bizony nagy szüksége volt erre, hogy hite kiállja a csalódások és a váratlan fordulatok próbáját, hiszen bekövetkezett, amire Simeon jövendölése utalt: „...s a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35).

Mária élete - ahogy halad előre hitében - fájdalmas anyává válik. Fia más úton jár, mint amire ő gondolhatott: Jézus, már 12 évesen elhagyja anyját, mert Atyja házában kell lennie. Végül a keresztig jut élettörténete - ami az anya számára legnagyobb fájdalom -, és amit csak hitben tud elviselni. Mária hitét úgy mutatja be a Szentírás, hogy minden hívő ember példaképévé váljon. Hiszen Jézus, amikor a tömegből így szólítják meg: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” (Lk 11,27), azt válaszolja: „Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják” (Lk 11,28). Mi, akik hallgatjuk és megtartjuk Isten igéjét, ugyanolyan boldogok lehetünk.

Isten igéjét a szívünkben összerakni, életünk eseményeit kiértékelni lelki fejlődésünk Máriától tanult nagy lehetősége. Ha ezzel a lelkülettel közelítünk a megpróbáltatásokhoz, tragédiákhoz — amelyek elérhetnek bennünket — boldogok lehetünk. Isten nem azt ígérte, hogy nem lesznek gondjaink, ha hiszünk benne, hanem azt, hogy velünk lesz a bajban.

Ma, Magyarok Nagyasszonya ünnepén úgy áll előttünk a Szent Szűz, mint a beteljesedett életű megváltott ember, aki egész élete eseményeiben Isten igéjét a szívében összerakta, és a bajban, tragédiában is megtapasztalta, hogy Isten vele van.

Szent István király reménytelennek tűnő helyzetében, kilátástalan körülmények között, amikor elveszíttette fiát és azt látta, hogy fellázadnak ellene, felajánlotta koronáját, népét, országát a Boldogságos Szűznek.
Szent István a gondban, bajban a mélységből kiáltott az ég felé: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején”.
Szent István ma is minden ország, így népünk vezetőinek példaképe lehet. Ha őszintén szembenézünk csökkenő népességű öreg kontinensünk helyzetével, az európai népek elmondhatják Tompa Mihály költővel: "... pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk". De ne feledjük! A történelmet alakítani nemcsak a nagy tettekkel lehet, hanem hitből, bizalmas, mély istenkapcsolatból fakadó mindennapos vállalásokkal. Erről beszél nekünk a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe.

A mai nap üzenete mindannyiunk számára: hitből fakadóan vállalni, ottmaradni, igent mondani. Így minden ember vállalása nyomán formálódik a történelem. Szükség van a hétköznapok hűségére, aminek nem csak az a gyümölcse, hogy megmaradjunk, hanem sokkal több: a távlatok, a jövő itt a földön és Isten országában a Magyarok Nagyasszonyával, Szent István királlyal és országunk, népünk minden szentjével együtt.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye