„A növekedést Isten adta” – kánoni vizitáció Nyírlugoson

Pénteken 9 órakor közös imádsággal kezdődött meg a látogatás. Ezután az atyák a polgármester úrral és jegyző úrral találkoztak, majd pedig az intézmények vezetőivel.

A nap Paraklisszal zárult és a szertartás végén főhelynök atya elmondta, hogy azért is szükséges a kánoni látogatás, hogy így beleláthassanak az egyházközség életébe. Továbbá idézte Szent Pál a korintusiakhoz intézett szavait, hogy a növekedést Isten adja. Sokan fáradoznak egy közösség növekedéséért, de Isten nélkül semmi sem lenne lehetséges. Majd arra figyelmeztetett bennünket, hogy amikor októberben (is) a Szűzanya segítségét kérjük, akkor jusson eszünkbe, hogy mi a jobbik részt válasszuk: az Úr Jézus ezért dicsérte meg az evangéliumban Máriát. Jézus nem arra buzdított, hogy ne dolgozzunk semmit, mert igen is vannak feladataink, de legyen eszünkben az, hogy munkánk igazi értelmét akkor fogja elnyerni, amikor az imádkozásra is hagyunk időt, hogy Jézushoz emelhessük szívünket. Főhelynök atya arra buzdított, hogy adjuk tovább az ebből származó Örömhírt mindenkinek.

Szombaton a képviselőtestület világi elnökével történt találkozás, illetve a parókiális tanács ünnepi gyűlésére került sor. A nap vecsernyével zárult, amelynek végén püspök atya kifejezte örömét, hogy voltak hívek, köztük a gyerekek is, akik nem féltek üdvözölni őt.

Vasárnap 9:30-kor az utrenye szertartásával kezdődött a nap, és a 10:30-kor kezdődő Szent Liturgiával folytatódott, amelynek elején Ábel püspök atya imádságban és az asszisztencia kíséretével körbemenve a templomon, szenteltvízzel megáldotta a templom külső felújítását.

A főpásztor prédikációjában kifejtette, hogy előkerült egy nagyon régi irat, amelyet még egy régebben élő parókus írt latin nyelven, amelyben beszámol arról, hogy a templom milyen állapotban volt akkoriban.

Egy későbbi 1940-es években keletkezett irat, pedig arról számol be, hogy hány és hány család vált akkoriban apa nélkülivé embertelen terhet róva az anyákra és a gyermekekre.

A történelemből tanulni tudunk – mondta a püspök. Mert ezek a hívek nem süllyedtek kétségbeesésbe, hanem a paphoz mentek és arra kérték őt, hogy végezzen Szent Liturgiát értük, családjukért. Amikor a legnehezebb volt a helyzet, akkor lendült fel a legjobban az egyházközség élete!

„De csak ilyenkor lendülhet fel? Mi van a jelennel? Kérjük-e a parókus atyát, hogy ha valakinek elszármazik a gyereke, hogy végezzen érte liturgiát? Kérjük-e a parókus atyát, hogy ha valaki beteg és kórházba kerül, hogy a betegek kenetében részesítse?” – kérdéseivel és szavaival arra buzdította a híveket, hogy bátran forduljanak a parókusukhoz, hiszen őt bízta meg a szolgálattal.

A Szent Liturgia végén Szemán László esperes atya megköszönte Balogh Istvánné Ágika néninek az éveken át történő segítségét, amelyet a templom és a parókia körül végzett. A hálát kifejező virágot püspök atya személyesen adta át.

Természetesen az egyházközség is köszöntötte Ábel püspök atyát, és egy hasznos tárggyal ajándékozta meg, amely elkísérheti őt a mindennapokban: egy fekete bőr aktatáskával.

Cserébe püspök atya egy vadonatúj antimenzionnal lepte meg esperes atyát és elmondta, hogy mindent rendben talált, valamint örül, hogy ilyen szép számban vettek részt a Szent Liturgián a hívek, sőt még hangos gyerekzsivajt is lehetett hallani a szertartás alatt. Továbbá megköszönte polgármester úrnak az egyházköszség irányában végzett készséges segítséget.

Főhelynök atya is megköszönte, hogy itt lehetett és püspök atya szavaihoz csatlakozva buzdította a híveket, hogy kérjék esperes atya segítségét mindenben, kiváltképp, ha betegekről van szó.

Esperes atya megköszönte a kánoni látogatást és a hívek segítséget.

A Szent Liturgia éltetéssel fejeződött be és ezután püspök atya a templom ajtóban a hívektől búcsúzott, majd megköszönte iskolánk diákjainak is (Farkas Gergő (8.o.), Csobolyó Ádám (7.o.), Orosz Kende (6.o)) az asszisztenciában való a segítséget.

Szöveg: Rádi Dávid, fotó: Szemán Lászlóné, Magyar Márta Mária, Rádi Dávid

Nyíregyházi Egyházmegye