120. templombúcsújára gyűlt össze október 5-én a kótaji görögkatolikus egyházközség, mely egyben a felújított templom megáldása is volt. Az Istenszülő Oltalmának búcsúi ünnepére több százan gyűltek össze, hogy együtt örvendjenek velünk ezen a kiemelkedő napon.

Egy évvel ezelőtt, az akkori templombúcsún úgy kezdtünk neki a felújításnak – a templombelső renoválásnak és díszítő festésének –, hogy amire a templom elkészül, belsőleg megújul és felfrissül, addigra mi magunkat is megújítjuk bensőleg, és lelkileg is felfrissülünk, jobbakká válunk. Tíz hónapon keresztül folyt a munka, s addig a római katolikus testvérek fogadtak be minket a templomukba, hogy ott végezhessük szertartásainkat, liturgiáinkat. Nagy ajándék volt számunkra, ahogyan megtapasztalhattuk katolikus testvéreink segítő szeretetét, és hasznos idő is volt, a lelki átalakulásra.

Azután elközelgett a nap, amikor szeretett templomunk is új fényében közvetíthette az Isten dicsőségét, méltó hajlékot is nyújtván Neki.

Kocsis Fülöp megyéspüspök atya a megújult templom új oltárának felszentelésével kezdte meg a 120. jubileumi búcsúi ünnepet. Szent Cléliának, az olaszországi Emilia-Romagna-i hitoktatók védőszentjének ereklyéjét helyezte el az oltárban, aki rövid élete alatt végig a szegények és kiszolgáltatottak, a betegek és kirekesztettek mellett állt elválaszthatatlanul, és ezért fiatal kora ellenére a gondoskodó „Anya” jelzőt kapta az emberektől. Az ifjak lelki fejlődését, emberi és keresztény nevelését tartotta fontosnak – különösen a szegények és szűkölködők között – olyan időkben, olyan 19. században, amikor Itáliában sem volt könnyű kereszténynek lenni. Az ő példájával is buzdította a főpásztor a híveket az imádságos és Istenhez hű életre. Szentbeszédében kiemelte, hogy amint az oltár a templom központi része, úgy kell az emberek lelkének is egész életük központi részévé válni, és ez által az imádságnak is áthatni egész életüket.

Mindezek a gondolatok szépen beleilleszkedtek abba a mottóba, melyet a jubileumi esemény kapcsán a lelki megújulás szándékával az egyházközség is választott magának és saját életében megvalósítani kíván: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben…” (Zsolt 50,12)

fotó: Zadubenszki Norbert

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum