„Aki nem kel útra, az soha nem lel önmagára, és soha nem lesz azzá, aki lehetne” – katekéták szakmai-lelki délutánja

Szokásos félévente szervezett lelki megújuló alkalmukra hívták a Nyíregyházi Egyházmegye civil katekétáit az egyházmegye hitoktatási irodájának dolgozói, dr. Obbágy László hitoktatási referens, munkatársa, Orosz Beáta, valamint az est főelőadója, Sütőné Görgényi Mónika hitoktatási koordinátor. A rendezvény ugyanakkor csupán időbeli rendszerességét illetően nevezhető megszokottnak – témáját és körülményeit tekintve inkább rendhagyónak bizonyult: a több mint harmincfős társaságot ezúttal a Nyíregyháza-örökösföldi Görögkatolikus Egyházközség látta vendégül. A házigazda, Szabó Tamás parókus, az egyházmegye pasztorális helynöke megkülönböztetett szeretettel fogadta a hétköznapokban munkájukkal és szolgálatukkal pasztoráló civil munkatársait.

Az imaórával kezdődő szakmai délutánt Obbágy László nyitotta meg, és Szent II. János Pál pápa Catechesi tradendae-ből idézett szavaival „az egyház legjobb erőit” köszöntötte, a katekétákat, akik képzéséért a lehető legtöbbet kell megtennie az egyháznak – ezt szolgálják a továbbképző alkalmak, mint amilyen a péntek délutáni volt.

A lelki ráhangolódáshoz Szabó Tamás atya beszélt a hitoktatóknak a templomban kiállított Bibliai logók tárlatáról, a Balog István, nagydobronyi grafikus ötlete alapján megvalósult minimalista stílusú képekről, melyek a mai modern kommunikációs világhoz igazodva sűrített képben mesélik el egy-egy bibliai személy, helyszín, esemény történetét.

Erre a tömörségre a pedagógusoknak és hitoktatóknak is szükségük van manapság, hogy üzenetük célhoz érjen. Majd a Szentháromság templomot, építésének történetét és az egyházközség tízéves múltját mutatta be a jelenlévőknek a házigazda.

A közös bemutatkozó kör után a katekéták Sütőné Görgényi Mónika főállású katekéta, lelkigondozó előadását hallgatták meg, aki Az emmauszi úton címmel foglalta össze a hitre nevelés szolgálatát és feladatát felvállaló munkának a nehézségeit, szépségeit, lényegét és üzenetét.

Az Emmausz felé igyekvő tanítványokat utolérve Krisztus társuk lett az úton, társuk és támaszuk szomorúságukban. Létkérdéseket tesz fel nekik: mit ér az életetek, hová vezet az utatok, életutatok mely szakaszához érkeztek meg? Jézus példáját követve azt tesszük, amit ő: társakként a ránk bízottak mellé állunk az úton, meghallgatjuk, támaszként vagyunk jelen életükben. Kísérünk. Munkánk és jelenlétünk minden nehézség ellenére ajándék lehet másoknak – erősítette a katekétákban a feladattudatot az előadó. A választott bibliai szakaszból kiindulva beszélt Isidor Baumgartner pasztorálpszichológus szavait is segítségül hívva erről az úton levésről, melyre vállalkozni ugyan nehéz, de „aki nem kel útra, az soha nem lel önmagára, és soha nem lesz azzá, aki lehetne.”

„Isten akkor lép mellénk, amikor már semminek sem látjuk értelmét, s halad velünk azon a lelki úton, melyet a belső utak mesterének kíséretével minden ember végigjárhat” – hangzott a biztatás.

A katekéta többet ad tanítványainak puszta ismeretanyagnál. Kíséri a rábízottakat az Isten felé vezető úton, s öntudatlanul is lelkigondozást folytat. Ezért beszélt a mentálhigiénés szakember a lelkigondozás területeiről, sarokköveiről, lehetőségeiről.

Az est során a beszélgetések és közös étkezés mellett a vendégek megtekintették a kiállított képeket is.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye