Amikor beléptem a Magdaléneum ajtaján, egy kis félelem volt bennem, mert most ismerhettem meg közelebbről a fogyatékkal élő embereket. Ez a délután maradandó darabka lett az életemben, mert úgy érzem, két óra alatt kaptam olyan őszinte és igazi mosolyt, ölelést és szeretetet, amit ha kérnének, sem tudnám leírni, hogy mennyit jelentett nekem. Sétáltunk az udvaron, beszélgettünk velük, valaki még verset is mondott, ahol egy picit el is érzékenyültem, mert rájöttem, hogy hiába a „másság ” jelző, nagyon is értelmes emberekről van szó. Tehát ha valaki megkérdezné, mit gondolok róluk, ez az idézet lenne az első gondolatom: „A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes!” (Carl Rogers) Én nagyon sok pluszt kaptam eme délután alatt, és mindenkit bátorítanék arra, ne taszítsátok el őket magatoktól, hanem ismerjétek meg őket, és talán megértitek a szeretet és az elfogadás lényegét.
Demkó Szimonetta
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum