Boldog nyugalmat és örök emléket!

November első napja, mindenszentek ünnepe az Isten színelátására, a mennyországba megérkezett, megdicsőült összes szenteké. Nálunk, görögkatolikusoknál ez az ünnep pünkösd utáni első vasárnapra esik.

Az ünnep eredete a IV. századra tehető: Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.

Az ezt követő napon tartják a római katolikus testvérek a halottak napját. Íme az eredete:

Az Egyház a testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga hagyományai szerint tesz eleget. Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is emlékezzünk meg. 998-ban vált szokássá az ünnep, majd a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Az Egyház az ünnepen bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.

A november 2-án tartott halottak napja a görögkatolikus hívek számára eggyel több lehetőséget biztosít arra, hogy imádkozhassanak ismert és ismeretlen halottaikért.

A görögkatolikus egyházi év ugyanis öt halottak szombatját, hramotás szombatot ír elő, amikor a Szent Liturgiát követően Panachidát végeznek a szertartást vezető lelkipásztorok, s a halottakat név szerint is említik imáikban. A görögkatolikus naptár nagyböjt előtt egy szombatot, nagyböjtben a második, harmadik és negyedik szombatot, és a pünkösdöt megelőző szombatot jelöli meg halottak szombatjaként.

Könyörgéseink ugyanakkor november 2-án is az elhunytak lelki hasznára válik:

„A megdicsőült igazak lelkeivel nyugtasd meg Üdvözítőnk a te elhunyt szolgáidnak lelkét, megőrizvén őket a boldog életben, mely nálad van, emberszerető. A te nyugalmadban, Urunk, hol minden szentjeid megnyugszanak, elhunyt szolgáidnak lelkét, Üdvözítőnk, nyugtasd meg. Te vagy Isten, ki leszállottál a poklokra és a lebilincselteknek kötelékeit föloldozád. Elhunyt szolgáidnak lelkét, Üdvözítőnk, nyugtasd meg. Egyetlen tiszta és szeplőtelen Szűz, ki Istent mag nélkül szüléd, kérjed őt elhunyt szolgáinak lelke üdvéért.”

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, MKPK sajtószolgálat, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye