Remembering to the Vicims of the World War I

Sokan látogattak el november 2-án a Nyíregyháza-Kertvárosban található I. Világháborús Hősök temetőjébe, hogy emlékezzenek a nagy háború névtelen és ismert áldozataira, különösen azokra, akik ezen a kegyeleti helyen leltek végső nyughelyet 1915 óta.

A temető ugyanis innentől kezdve népesült be 14 nemzet mintegy 2800 hadviselőjével. „Nyíregyháza vasúti csomópont volt, az ide szállított katonák számára Barakk-kórházat alakítottak ki, e mellett helyezték végső nyugalomra a hősi halottakat.” – mondta köszöntőjében Komiszár Dénes helytörténész, tartalékos főtörzsőrmester az emlékmű előtt, ahol katonai tiszteletadással, visszaemlékezéssel, imával és gyertyákkal tisztelegtek a történelem áldozatai előtt.

A Magyar Honvédség Megyei Hadisírgondozó Részlegének teljes állománya tudományos kutatásokat végez annak érdekében, hogy az itt fellelhető sírkövek és nevek mellé arcokat, sorsokat és életutakat tegyen. A kutatások eredménye a közeljövőben a nyilvánosság elé kerül – hangzott az ilyetén emlékálltás ígérete.

Gyertyagyújtással egybekötött megemlékezéseket már 2006 óta tartanak Szekrényes Andrásnak, a megyei temetkezési vállalat akkori igazgatójának kezdeményezése nyomán, 2012-től pedig a történelmi egyházak ünnepi szertartással imádkoznak a hősök lelki üdvéért.

Idén az egybegyűltek görögkatolikus imaalkalmon, panachidán (ünnepélyes gyászmisék kiegészítője – szerk.) kérték az Istent, hogy az elhunytakat az igazak lelkeivel együtt nyugtassa meg. A szertartást Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezette, mellette szolgálatot teljesített Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész és Orosz István Mokiosz diakónus.

Ábel püspök a megemlékezőknek az egyik szentatya tanítását állította példaként: a temető az élet legnagyobb bölcsességének könyve, mely megtanít értékelni minden pillanatot, melyet az élettől ajándékba kaptunk, örömmel tekinteni az előttünk álló napra, s hálát adni napnyugta után.

Utalt a temetőben felállított harang jelentőségére is, melynek hangja vigasztaló szó, az élet szava, hiszen azt a szeretetet hirdeti, mely saját életét képes másokért feláldozni: a hősökre, valamint Jézusra, aki áldozatával vigasztalásunkká válik itt, a temetőben is.

A lélekharangot és a haranglábat, melyet egy csaknem 100 éves tölgyfaoszlopból állítottak, Szentesi Csaba áldotta meg a szertartás végén. Az egykor a sóstói temetőben helyet foglaló harangláb ép tölgyfaoszlopát Sándor Attila székelyföldi fafaragó mester munkálta meg, új helyre kerülését nagyfokú civil összefogásnak köszönheti: a harangállítást az Igrice Egyesület, a Visegrádi Szent György Lovagrend, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft., Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint a Magyar Honvédség összefogásából hozták létre és szervezték meg a Magyar Honvédség Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hadisírgondozó Részlegének kezdeményezésére.

A haranglábon elhelyezett vaspántokon azok a nagy csatahelyek nevei olvashatóak, ahonnan a nyíregyházi barakk-kórházba szállították a sebesülteket: Erdély, Uzsok, Limanowa, Gorlice és ­Przemysl.

Dr. Vinnai Győző történész, országgyűlési képviselő ünnepi beszédében a történelem azon szakaszának előzményeit, mozzanatait idézte fel, „melynek következményei még most is rányomják bélyegüket sorsunkra”, a nagy háborút, melyet csak egy még nagyobb követhetett, hiszen „rossz békével zárult”, s melyről háborút megjárt dédnagyapja révén személyes értesülései is voltak.

Az áldozat értelmetlenségéről beszélt, hiszen „emberek milliói haltak meg pár négyzetkilométer meg- és visszaszerzéséért, milliók töltöttek éveket hideg, koszos, lövészárkokban, tetvesen, fertőzésekkel küzdve, távol otthonuktól, szeretteiktől, milliók tértek haza a frontvonalról megcsonkítva, megélhetésüket veszte. A világ örökre megváltozott.”

Köszöntőt mondott dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere, aki ígéretet tett a jelenlévőknek arra, hogy a 2014-es felújítást követően, a temető teljes rekonstrukciójára sor kerül a jövőben, s azok az erőfeszítések is folytatódnak, hogy a temető kerítésen kívüli, felszámolt részeit is felkutassák, hogy a hősöket méltóan helyezhessék nyugalomra.

A megemlékezést a hagyományokhoz híven azzal zárták, hogy minden sír tetejére egy mécsest helyeztek el a megjelentek.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye