Book review

A szerző többek között azt vizsgálja, hogyan mutatja meg Gergely a munkáiban a Krisztust követő és imitáló mártírok és szentek, valamint más személyek alakját, akik erényes keresztény életükkel maguk is követendő példaképekké váltak. Tóth Judit rávilágít: az eszménykép – már a homéroszi eposzok hősies embereszményei óta – mindig valamilyen értékhez, értékrendhez kapcsolódik hozzá. A hangsúly nem a mártíron vagy a szenten mint történeti személyen, hanem mint Isten emberén van, aki olyan keresztény elvekkel és erényekkel rendelkezik, amelyek következtében vértanúhalált szenved, így életével és halálával maga is Krisztust imitálja. „A keresztény eszményítésben a legfőbb értékrend Krisztus követése, imitálása, amely sajátos helyzetet teremt: egyfelől arról van szó, hogy az imitatio egy múltbeli eszményt feltételez”, világossá téve, hogy a mártír soha nem lesz azonos Krisztussal, másfelől azonban az imitatio folyamata, „mint minden folyamat, a jövő felé mutat/halad előre”. Mártírrá a tanúságtevő a halál által válik: Krisztus passiójának imitálása áll a középpontban.

Tóth Judit emlékeztet rá, hogy a keresztény szent eszményítésének műfaji keretét Szent Athanasziosz alexandriai püspök alkotta meg Szent Antal életének a megírásával. A szent személyisége készen áll előttünk, a változás látszatát az erények, az aszkézis folytonos gyakorlása keltik. Az új típusú hős, a keresztény remete vagy szerzetes „nem az evilág dolgaiban hős, hanem Isten szolgálatában és az erény gyakorlásában”. Amikor Gergely a III. századi karthágói Cyprianus erényeiről és mártíromságáról szól, meggyőződése, hogy a szentek és mártírok imáinak hatása van Istenre, hogy távol tartson bennünket a gonosztól.

Gergely édesapja, idősebb Baszileiosz híres szónok volt, bátyja pedig, ifjabb Baszileiosz (Nagy Szent Vazul), közös barátjuk Nazianzoszi Szent Gergely. Családjuk hét szentet adott a keleti kereszténységnek, köztük Szent Makrinát. A róla szóló művet elemezve Gergely úgy ábrázolja megözvegyült nővérét, mint szűz filozófust, eszményi keresztény bölcset, akinek előképeit nem az Ó- és Újszövetség asszonyaiban, hanem az őskeresztény kor híressé vált Teklájában (A Pál apostol cselekedetei című apokrif aktából ismert Tekla Pál beszédeinek hatására hátat fordít vőlegényének, és a szüzességet választja, követi az apostolt, aki rábízza szolgálatának a folytatását), és a görög filozófusban, Szókratészben találjuk meg. Nüsszai Szent Gergely művében a nővére úgy jelenik meg, mint aki alaposan ismeri a pogány műveket, gond nélkül beszélget filozófiai témákról. Makrina vőlegénye halálakor elhatározza, hogy soha nem megy férjhez, mert úgy tekint jegyességére, mint megvalósult házasságra. Kvázi özvegységének kinyilvánításával, az özvegyi én megteremtésével Makrina nem a világi társadalmon belüli státuszát akarja módosítni, hanem éppen ellenkezőleg, a társadalom viszonyai alól kívánja kivonni magát. Ezáltal megszabadul a szexualitás kötelékeitől, az azzal együttjáró szenvedélyektől, s mindez második, Krisztussal kötendő „jegyességének” is a feltétele lesz. Makrina tekintélyes személyként, de kívül az egyházi hierarchián, aszketikus életével a keresztény tökéletesség ideáljának az alternatíváját is adja. Tóth Judit kiemeli, hogy a szüzesség, a szűzi állapot magasabbrendűsége és felértékelése Nüsszai Gergely gondolkodásában nem a házasság elutasítását jelenti, hanem a két, keresztény elkötelezettséget egyaránt mutató paradigma „sorrendbe állítását az eszkatologikus remény szempontjából. A testi és lelki szenvedélyeket egyaránt leküzdő szűzi élet földi életben való megvalósításával már közelebb juttatja a keresztény embert az eredeti istenképiségnek (az örökkévalóságban való) helyreállításához, vagy még inkább eléréséhez.”

Gergelynek a testvére, Baszileosz püspök temetésén elmondott gyászbeszédét vizsgálva a szerző kifejti: hangja nem a fivéré, hanem sokkal inkább a keresztény testvérek pásztoráé, a hangsúly a közösség veszteségén van, amely veszteség számunkra valójában nyereség, „Isten követendő példaként adta Baszileioszt... a halott felidézett tettei az erények példasoraiként jelennek meg, modellé szerveződve… Gergely élénk, részben metaforikus képekkel festi le, miképpen adja Isten a nagy Baszileioszt úgymond az utolsó pillanatban, hogy ismét felragyogtassa a hit szavát.” Egyúttal felszólítja a hallgatóságot Baszileosz példájának követésére. Összehasonlítja Baszileoszt Pál apostollal, módot találva így arra, hogy bemutassa a nemzetek apostolát, mindkettőjüknél kiemelve, hogy egész szívüket, lelküket, értelmüket Istennek ajánlották, ez pedig egészen különleges szeretet, „mert a tökéletes szeretet mértékét az teljesíti, aki teljes szívéből Istennek ajánlja magát”.

Gyászbeszédet mondott Gergely Nagy Theodosius császár első feleségének, Flacillának a temetésén is. A császárnénak először a kislánya halt meg, majd nem sokkal ezután ő is. Flacilla eszményi képének a megrajzolásával Gergely egy olyan nőideált mutat fel, amely minden keresztény ember számára követendő mintaként szolgálhat, és amely az egyházatya minden munkáiban jelen van. „Az embernek – mint olyan teremtett lénynek, akinek az istenképisége a bűnbeesés következtében megsérült – a földi életében arra kell törekednie, hogy minél erényesebbé váljék, azaz minél nagyobb mértékben részesedjék az isteni természetből, és ezáltal minél nagyobb mértékben érje el már a földi létezésben az angyali létformát, a biosz angelikoszt.” A császárné Gergely beszédében ennek a törekvésnek a mintájává válhat, olyan példává, amelyet a hallgatóság „imitálhat, utánozhat, követhet”. A beszéd egyúttal felmutatja az ideális gyászt, a halálhoz való elfogadható viszonyulást, amely a keresztény hiten alapul, hiszen vigasztalást csak ez nyújthat. Flacilla „Lemond a földi királyságról, de megkapja a mennyeit, leteszi a drágakőből készült koronát, de felhelyezi a dicsőségeset, leveti a bíbort, de magára ölti Krisztust.”

Tóth Judit: Mártírok, szentek, keresztény filozófusok Nüsszai Szent Gergely műveiben
Kairosz Kiadó, 2019

Szöveg: Bodnár Dániel/Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye