Kedves Testvérek!

A kegyhelyünk jövő évi 300. születésnapjára készülve egy régi mulasztásunkat szeretnénk pótolni. Sokan vagyunk, akik életében a Máriapócsi Könnyező Istenszülő Szűz közbenjárása egész életet megváltoztató hatással volt és van. Én is pócsi papként számos csodatörténetet ismerek, gyógyulást, szerelmet, megbékélést és újjászületést. Ezeket a történeteket akarjuk összegyűjteni, ezért arra kérem a kedves olvasót, akinek van ilyen története, névvel vagy név nélkül ossza meg velünk, hogy e jeles évben egy kiadványban megjelentethessük.

Címünk: 4326 Máriapócs, Kossuth tér 25.

e-mail: pocskegyhely@gmail.com

Kérem, olvassa mindenki imádságos szeretettel az alábbi történetet.

Szeretettel: Kapin István 

Lili csodálatos gyógyulása

Csánkné Balogh Ilona vagyok, s a kegytemplomban jártunk május végén. Beszéltem testvérem kis unokájának csodálatos gyógyulásáról, kérték osszam meg gyógyulásának történetét.

Magamról röviden. Nyírcsászáriban születtem vallását gyakorló görögkatolikus családban Balogh Antal kántor-tanító hatodik, legfiatalabb, élő gyermekeként, 1951-ben. Édesapám 1958-ban bekövetkezett haláláig éltünk Nyírcsászáriban, ezt követően édesanyám, aki szintén tanító volt, Szeged mellé költözött a szüleihez és testvéreihez közelebb, jobb iskoláztatás reményében, de soha nem szakadtunk el a Nyírségtől. Bár már nem él ott rokonunk,  a mai napig látogatjuk Édesapánk sírját,  és a máriapócsi kegytemplomba is eljutni évente legalább egyszer. Haza megyünk. Annak ellenére, hogy 24 éve meghalt édesanyánk is, a családunk együtt maradt. Segítjük egymást, ahol tudjuk, gyerekeink testvérként nőttek fel együtt. Örömöt, bánatot megosztunk egymással általában telefonon, és a testvérek, amikor csak mód van rá, találkozunk is.

Történetünk a következő:

2012. november 6-án az akkor 6 éves Balogh Lilinél, a bátyám, Balogh László unokájánál, elesése után csomót vettek észre a lapockáján. Azonnal orvoshoz vitték a szülei, néhány nap alatt kiderült, EWING szarkómája van.

Az almányi csontdaganat az esés miatti rándulás hatására ugrott ki a lapocka mögül – hála Istennek – és vált láthatóvá, s nőtt robbanásszerűen, mert semmi egyéb tünete, fájdalma nem volt az értelmes, mozgékony kislánynak.

A szüleivel közölték, hogy haladéktalanul elkezdik a kemoterápiát, mert a daganat így nem operálható. 3 hetente összesen 8 kemoterápiás kezelést kap, ezután döntik el, mikor kerüljön sor először a daganat, majd később a lapocka eltávolítására.

A rossz hírt Nyírcsászári felé menet tudtam meg, és rögtön az jutott eszembe, azzal tudok segíteni, ha a Szűzanyához fordulok, ima láncot szervezek a család és a barátok közreműködésével. A kegytemplomban, ha jól emlékszem, december 19-én délután 5 órakor volt mise Lilike gyógyulásáért, és mivel nem tudtunk Szegedről elmenni, itt a családdal a Lechner téri kápolnában kértünk misét. Szekszárdon élt a bátyám lánya, ugyanabban az időpontban ő és a családja ott kért misét, és velünk imádkozott sok barátunk és ismerősünk, kérve a Szűzanya közbenjárását. Legalább 150-en imádkoztunk egyszerre, vagy a templomban, vagy, aki nem tudott eljönni, otthon gyújtott gyertyát a kegykép előtt, mert mindenkinél van otthon is.

A Szűzanya és a Jóisten meghallgatta imánkat, és a daganat szemlátomást csökkent. Két kemoterápiás kezelés után az MR-t értékelve a Lilit kezelő orvos azt mondta Lilike édesapjának: Csoda történt, a daganat eltűnt! Megkaptuk a legszebb karácsonyi ajándékot, Lilike túlélési esélyét.

A kezeléseket végig kellett a protokoll szerint csinálni, el kellett távolítani a lapockát is, mert a daganat nagyon meggyengítette. Sok szenvedést élt meg szegény kislányunk, harcáról a gyermekrák alapítvány is készített filmet, de sem szülei, sem a család soha egyetlen pillanatra nem adta fel a reményt, hogy imánk meghallgatásra talál, 6 éves Liliként velünk marad.

Máriapócs csodája velünk is megtörtént, imánk meghallgatásra talált, és október végére gyakorlatilag tünetmentesnek nyilvánították az orvosok Lilikét, s vitaminokon kívül nem kap más gyógyszert.

Az orvosok szerint öt év tünetmentesség után nyilvánítják gyógyultnak.

Természetesen megköszönni a kapott kegyelmet, ismét megszerveztem a hálaadó imakört is. December 18-án Lilikéért, 19-én az egész családért volt ismét mise a kegytemplomban és Szegeden azonos időben a családunk részvételével. A könyörgésünkhöz hasonlóan egyszerre kb. 150-en adtunk hálát Lilikénk gyógyulásáért, és a család minden tagja a távolság és az idős kor ellenére, ha csak módja van, elmegy a kegytemplomba erőt gyűjteni az élet nehézségeihez és megköszönni a kapott kegyelmet.

Azóta félévente kötelező vizsgálatokon mindig megerősítik a gyógyulás tényét, és mi mindannyian minden nap hálát adunk a Jóistennek a csodáért, ami velünk történt.

2014. 09. 08.

Tisztelettel,

Csánkné Balogh Ilona

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum