Hangos szolgálat – kántorok lelkigyakorlata

Nem voltak sokan, de nagyon lelkesen gyakoroltak, énekeltek. Különlegessé tették a kegytemplom szertartásait. Sőt! Mivel párhuzamosan több csoport volt Máriapócson, a „találkozási pont” is éppen a péntek esti Akathisztosz, a vecsernyék, az utrenyék lehettek.

A kántorok görögkatolikus egyházunk imádságait nemcsak énekelték, hanem értelmezték is. Ha jobban belegondolunk, beláthatjuk, hogy ez kimeríthetetlen téma, hiszen sztichiráink telis-tele vannak szimbólumokkal, egy-egy ünnep előesti vecsernyéje felér egy hittanórával, azokból megismerhetjük az ünnepek tartalmát. Fülöp atya elmélkedései, a beszélgetések, a közös imádkozás, egy-egy nagy nevetés, és nem utolsó sorban a hasonló szolgálat közösséget formált ebből a néhány emberből. És itt szándékosan nem kántorokat írok.

Egyik résztvevő felhívta a figyelmemet: korábban kántorok és énekelni szeretők számára volt meghirdetve ez a lelkigyakorlat. Most is ez lenne helytálló, ugyanis profi kántortól a kíváncsiskodóig, főállású egyházközségi alkalmazottól pici településen élő, szertartást szerető érdeklődőig nagyon különböző motivációval érkeztek a lelkigyakorlatozók. Ám egy dolog biztos (mert a kívülállóknak is feltűnt): mindannyian feltöltődtek, sokat nyertek ezzel a hétvégével.

Forrás és fotó: Ororsz Rita/Máriapócsi Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye