Kedves Testvérek!
A kegyhelyünk jövő évi 300. születésnapjára készülve egy régi mulasztásunkat szeretnénk pótolni. Sokan vagyunk, akik életében a Máriapócsi Könnyező Istenszülő Szűz közbenjárása egész életet megváltoztató hatással volt és van. Én is pócsi papként számos csodatörténetet ismerek, gyógyulást, szerelmet, megbékélést és újjászületést. Ezeket a történeteket akarjuk összegyűjteni, ezért arra kérem a kedves olvasót, akinek van ilyen története, névvel vagy név nélkül ossza meg velünk, hogy e jeles évben egy kiadványban megjelentethessük.
Címünk: 4326 Máriapócs, Kossuth tér 25.
e-mail: pocskegyhely@gmail.com
Kérem, olvassa mindenki imádságos szeretettel az alábbi történetet.
Szeretettel: Kapin István
Lili csodálatos gyógyulása
Csánkné Balogh Ilona vagyok, s a kegytemplomban jártunk május végén. Beszéltem testvérem kis unokájának csodálatos gyógyulásáról, kérték osszam meg gyógyulásának történetét.
Magamról röviden. Nyírcsászáriban születtem vallását gyakorló görögkatolikus családban Balogh Antal kántor-tanító hatodik, legfiatalabb, élő gyermekeként, 1951-ben. Édesapám 1958-ban bekövetkezett haláláig éltünk Nyírcsászáriban, ezt követően édesanyám, aki szintén tanító volt, Szeged mellé költözött a szüleihez és testvéreihez közelebb, jobb iskoláztatás reményében, de soha nem szakadtunk el a Nyírségtől. Bár már nem él ott rokonunk, a mai napig látogatjuk Édesapánk sírját, és a máriapócsi kegytemplomba is eljutni évente legalább egyszer. Haza megyünk. Annak ellenére, hogy 24 éve meghalt édesanyánk is, a családunk együtt maradt. Segítjük egymást, ahol tudjuk, gyerekeink testvérként nőttek fel együtt. Örömöt, bánatot megosztunk egymással általában telefonon, és a testvérek, amikor csak mód van rá, találkozunk is.
Történetünk a következő:
2012. november 6-án az akkor 6 éves Balogh Lilinél, a bátyám, Balogh László unokájánál, elesése után csomót vettek észre a lapockáján. Azonnal orvoshoz vitték a szülei, néhány nap alatt kiderült, EWING szarkómája van.
Az almányi csontdaganat az esés miatti rándulás hatására ugrott ki a lapocka mögül – hála Istennek – és vált láthatóvá, s nőtt robbanásszerűen, mert semmi egyéb tünete, fájdalma nem volt az értelmes, mozgékony kislánynak.
A szüleivel közölték, hogy haladéktalanul elkezdik a kemoterápiát, mert a daganat így nem operálható. 3 hetente összesen 8 kemoterápiás kezelést kap, ezután döntik el, mikor kerüljön sor először a daganat, majd később a lapocka eltávolítására.
A rossz hírt Nyírcsászári felé menet tudtam meg, és rögtön az jutott eszembe, azzal tudok segíteni, ha a Szűzanyához fordulok, ima láncot szervezek a család és a barátok közreműködésével. A kegytemplomban, ha jól emlékszem, december 19-én délután 5 órakor volt mise Lilike gyógyulásáért, és mivel nem tudtunk Szegedről elmenni, itt a családdal a Lechner téri kápolnában kértünk misét. Szekszárdon élt a bátyám lánya, ugyanabban az időpontban ő és a családja ott kért misét, és velünk imádkozott sok barátunk és ismerősünk, kérve a Szűzanya közbenjárását. Legalább 150-en imádkoztunk egyszerre, vagy a templomban, vagy, aki nem tudott eljönni, otthon gyújtott gyertyát a kegykép előtt, mert mindenkinél van otthon is.
A Szűzanya és a Jóisten meghallgatta imánkat, és a daganat szemlátomást csökkent. Két kemoterápiás kezelés után az MR-t értékelve a Lilit kezelő orvos azt mondta Lilike édesapjának: Csoda történt, a daganat eltűnt! Megkaptuk a legszebb karácsonyi ajándékot, Lilike túlélési esélyét.
A kezeléseket végig kellett a protokoll szerint csinálni, el kellett távolítani a lapockát is, mert a daganat nagyon meggyengítette. Sok szenvedést élt meg szegény kislányunk, harcáról a gyermekrák alapítvány is készített filmet, de sem szülei, sem a család soha egyetlen pillanatra nem adta fel a reményt, hogy imánk meghallgatásra talál, 6 éves Liliként velünk marad.
Máriapócs csodája velünk is megtörtént, imánk meghallgatásra talált, és október végére gyakorlatilag tünetmentesnek nyilvánították az orvosok Lilikét, s vitaminokon kívül nem kap más gyógyszert.
Az orvosok szerint öt év tünetmentesség után nyilvánítják gyógyultnak.
Természetesen megköszönni a kapott kegyelmet, ismét megszerveztem a hálaadó imakört is. December 18-án Lilikéért, 19-én az egész családért volt ismét mise a kegytemplomban és Szegeden azonos időben a családunk részvételével. A könyörgésünkhöz hasonlóan egyszerre kb. 150-en adtunk hálát Lilikénk gyógyulásáért, és a család minden tagja a távolság és az idős kor ellenére, ha csak módja van, elmegy a kegytemplomba erőt gyűjteni az élet nehézségeihez és megköszönni a kapott kegyelmet.
Azóta félévente kötelező vizsgálatokon mindig megerősítik a gyógyulás tényét, és mi mindannyian minden nap hálát adunk a Jóistennek a csodáért, ami velünk történt.
2014. 09. 08.
Tisztelettel,
Csánkné Balogh Ilona
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum