Legyünk mi is Istenben gazdagok, mert akkor leszünk igazán boldogok – Palánki Ferenc püspök prédikációja Szent Miklós ünnepén

Exellenciás és főtisztelendő Püspök Úr, főtisztelendő Paptestvérek, tisztelendő Növendékpapság, Krisztus Hívei, Szeretett Testvéreim!

Amikor görögkatolikus szertartáson vehetek részt, mindig rácsodálkozom arra az egyetlen különleges mondatra, mely megérinti a szívemet, amikor csak hallom - a püspök áldására a diakónuson: adjon neked az Úr nagyerejű szót.

Az Istennek az üzenete nagyerejű szó, ahogyan hallottuk az Evangéliumban: Jézus Krisztus köré odagyűltek a betegek és próbálták a ruhája szegélyét megérinteni, mert erő árad ki belőle, hát még a szavaiból milyen erő árad ki!

Jézus nagyon sokszor konkrét tanítást ad, konkrét üzenetet. Szent Máténál olvassuk az Evangéliumban: azt mondja Jézus, boldogok a lélekben szegények - most ennek a szakasznak a Szent Lukács szerinti változatát hallottuk: boldogok vagytok ti, szegények. Konkrétan megszólítja a tanítványait, az őt hallgatókat, nekik mondja Jézus. A nagyerejű szóval nekünk akar üzenni valamit: Boldogok vagytok ti, szegények!

A boldogság forrása persze nem a szegénység, nem minden szegény automatikusan boldog. Azok a szegények a boldogok, akik Istenben gazdagok, akik Istenre vannak nyitva.

Szent Miklós püspök ünnepén megcsodálhatjuk az ő nyitottságát Istenre. Azok a szegények a boldogok, akiknek semmihez nem ragaszkodik a szívük, csak Istenhez, így is mondhatnánk: semmijük sincs, csak Istenük, a szívük az örök értékekhez ragaszkodik.

Ha meghalljuk Jézus nagyerejű szavát: boldogok vagytok ti, szegények!, akkor ez felszólítás, és feladat számunkra is, hogy legyünk mi is Istenben gazdagok, mert akkor leszünk igazán boldogok.

A szerzés, a mindennapi küzdelem világából kerüljünk át a Létezés világába. Örvendjünk a létezésnek, örvendjünk annak, hogy Istentől kaptuk ajándékba a létet, a lét gazdagságát, az életnek az örömét, és az élet szeretetét, megbecsülését. Ezt az életet becsüljük meg egymásban, ezt az életet növeljük egymásban!

Az ember boldogságának forrása az Isten. Felfogjuk, hogy Isten országa Jézus Krisztusban elérkezett, és ezt az országot elkezdte kiteljesíteni az emberek szívében, azoknak a szívében, akik felfogják, megértik, befogadják az ő tanítását: az ő nagyerejű szavát. Olyan szép a magyar nyelvünk, ha valaki engedelmes, úgy mondjuk: szófogadó.

Az Isten szavának a fogadójává kell lennünk, szófogadóvá: Ige fogadóvá kell lennünk.

Mert az Isten bennünk akar megtestesülni, bennünk akarja nagyerejű szavával Isten országát létrehozni, előmozdítani, s azt kéri tőlünk, hogy mi is segítsünk egymásnak, hogy az isteni életet egyre inkább befogadják a többiek a mi szeretetünkön, jóságunkon keresztül.

Az apostoli szakaszban, a zsidókhoz írt levélből hallottuk korábban: a békesség Istene tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek az ő akaratát. - Mi az Isten akarata? - Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson, hogy mi mindannyian üdvözüljünk.

Ahhoz, hogy egyre inkább terjedjen az Isten országa, jó híre, Evangéliuma, az kell, hogy rajtunk keresztül eljusson a világba ez a jó hír, az kell, hogy mi is készségesek legyünk minden jóra, s a készséget úgy hívjuk: erény. A jóra való készség az erények gyűjtőfogalma. - Hogyan tud üdvözülni az ember? - A szeretet által. - És mi a szeretet? Talán a kérdés is rossz, mert így hangzik helyesen: ki a szeretet? - Jézus Krisztus az igazi szeretet, amit nála látunk, amit tőle tanulunk: a másokért való létezés, a proegzisztencia, ahogy a teológia mondja. A másokért való lét.

Az ember akkor lesz igazán boldog, ha befogadja Isten neki szóló üzenetét, teljesíti Isten akaratát az életében és elkezd másokért élni. Persze a mai világ teljesen mást sugall: „te megérdemled”, „neked jogod van hozzá”, „a boldogság tőled csak 1990 Ft-ra van, ha te azt a valamit megveszed, akkor rögtön boldog leszel”. De ha megveszi az ember, ott a következő dolog előtte, s megtapasztalja, hogy nem lett boldogabb.

Akkor leszünk igazán boldogok, ha rádöbbenünk arra: ha másokért élünk, ha másoknak az életét jobbá tesszük, és megcsillan a másik ember szemében a fény, akkor éltünk igazán.

Szent Miklós állandóan kész volt a jóra és tudta: amit Istentől kapott, az mind azért van, hogy másoknak jót tegyen.

Valaki azt mondja: van tízezer forint a zsebemben, azt csinálok vele, amit akarok; valaki pedig ezt: van tízezer forintom, amit Istentől kaptam, hogy jót tegyek vele: az a tízezer forint egészen másként van a zsebében. A képességem, az időm, az adottságaim azért vannak, hogy másoknak jobbá tegyem az életét.

Az én lelki atyámnak, Miklós atyának, aki ma már az égből vigyáz rám, az volt a papi jelmondata: „én azért vagyok, hogy másoknak jobb legyen”. Védőszentjétől, Szent Miklóstól tanulta ezt. Mindannyian azért vagyunk, hogy másoknak jobb legyen.

Ma mindenhonnan a gazdaság, a gazdagság fontosságát halljuk; persze fontosak az evilági javak: nehogy úgy tekintsünk rájuk, hogy szükségtelenek, hiszen ebben a világban élünk. De mivel ebben a világban élünk és lehetőségeket kapunk arra, hogy mások életét jobbá tegyük, sokszor elfeledkezünk arról, hogy miért is van ez a földi gazdagság.

Azt tanítja a mai világ, hogy a földi paradicsom megvalósítható: ez pusztán anyagi kérdés. Ha a gazdasági növekedés elég nagy lesz, akkor itt, a földön minden probléma megszűnik. Pedig nagyon is jól tudjuk, hogy ez nem igaz: ha több pénzünk lenne, akkor sem lennénk boldogok. Az emberiség nagy többsége a legnagyobb hiányt nem az anyagiakban szenvedi.

A mai ember a földi sátrának minél kényelmesebbé tételéért folytatott fáradozásai során a létének alapjait veszítette el. A lét alapja pedig az, hogy van-e értelme az életemnek, a létezésemnek, s csak akkor van értelme a létezésemnek, ha az másokért való, úgyis mondhatnánk: krisztusi létezés.

A létezésnek, a világnak, az életnek az értelme, hogy Isten életét kezdjük élni. Boldogtalan a mai ember, mert nem érti, miért érzi rosszul magát, pedig sose volt ilyen jó sora, mint most. Elfelejtette az ember, hogy embernek lenni isteni dolog, elfelejtette, hogy embernek lenni: másokért való létezés, még azoknak is, akik egészen kicsik. Még a piciny gyermek is tud másokért lenni: azért, hogy a szülei képesek legyenek az önzetlen szeretetre. Minden ember képes arra, hogy másokat szeretetre indítson. Ezt kell megtanulnunk Szent Miklóstól: legyünk nyitottak az Istenre, aki személyesen akar minket megszólítani. „Boldog vagy te, mert szegény vagy, de Istenben gazdag: lehet, hogy most nehézséggel küzdesz, mert keresztet hordozol, mert beteg vagy, vagy gyászolsz, de az Isten ott van veled. De a hit már most boldoggá tud tenni téged: boldog vagy te! – jelen időben.

Azt mondta az egyik költő, aki nem boldog itt és most: az hálátlan. Észre tudjuk-e venni, hogy mennyi ajándékot kaptunk már a mai napon is: a létezést, az énekeket, a találkozást, hogy együtt lehetünk egy szeretetközösségben, a hitünket, az isteni jelenlétet: hiszen ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ott van közöttük, s mi nem is csak ketten-hárman vagyunk, hanem jóval többen. Észrevesszük-e Isten jóságát?

Készségesek vagyunk-e a jóra, hogy adottságunkat, tehetségünket, talentumainkat mások szolgálatába állítsuk, s mindezt olyan szelíden, szerényen, miként Szent Miklós tette? Isten, aki a rejtekben is lát, megfizet érte nekünk.

Ismerjük Szent Miklósról a történetet, hogy igyekezett elkerülni, hogy észrevegyék, amikor jót tett. Mi szeretjük, ha megdicsérnek a jóságunk miatt, ha valakin segítettünk: hadd lássák minél többen, milyen jók vagyunk. Pedig az Isten látja. Az Isten, aki észreveszi a legkisebb rezdülésünket, a szeretetünket, ő majd megfizet nekünk.

Advent van: karácsonyi böjt. Készülődünk arra, hogy befogadjuk Isten hozzánk jövő Igéjét, hogy szófogadók legyünk, annak a nagyerejű szónak a fogadói, amelyet kimondott az Isten, és amellyel szíven akart találni bennünket, hogy megváltoztassa életünket és ezáltal átformálja a világot, növelje bennünk és körülöttünk Isten országát.

Kívánom mindannyiunknak, hogy Szent Miklós és a többi nagy szent közbenjárására egyre inkább befogadjuk Isten üzenetét, felfogjuk és megértsük az ő akaratát, a mi személyünkre szabott akaratát. Így legyen boldog ne csak a karácsonyunk, hanem az egész életünk. Ámen.

Lejegyezte, fotó: P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye