Teljes bizalommal – Püspökszentelést ünnepeltek Kárpátalján

Zsúfolásig tele a Szent Márton-székesegyház, amikor megkezdődik az ünnepélyes bevonulás. Arany miseruhában mintegy százhúsz pap és szerzetes vonul egész Ukrajnából, Oroszországból, Lengyel- és Magyarországról, Szlovákiából, mögöttük püspökök, a menet végén Ukrajna apostoli nunciusa, Claudio Gugerotti érsek, főszentelő, Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek és Majnek Antal OFM munkácsi főpásztor, társszentelők, mellettük Lucsok Péter Miklós OP, a püspökjelölt.

Magyarországról Ternyák Csaba egri érsek, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Szocska Ábel nyíregyházi görögkatolikus püspök van jelen, Erdélyből Schönberger Jenő szatmári püspök, és itt vannak a ferences atyák és testvérek, akik a rend kárpátaljai missziójában szolgáltak és szolgálnak. A szentmisén együtt ünnepelnek Lucsok Péter Miklós családtagjai, rokonsága, köztük édesanyja és unokahúga.

Lucsok Péter Miklós személyében több nyelven beszélő lelkipásztort kap a soknyelvű országrész. A szentelés liturgiája is ezt tükrözi. A szertartás fő nyelve a latin, melllette megjelenik az ukrán, a magyar, a szlovák és az olasz is. Az énekek az ukrán-magyar vegyes kórus előadásában is váltakoznak.

A jelen lévő híveket Pogány István plébános köszönti. Az első olvasmányt Miklós atya unokahúga olvassa, Izajás könyvéből halljuk a Jó Pásztor érkezéséről szóló vigasztaló jövendölést. A második olvasmányt Miklós atya választotta a Timóteusnak írt második levélből. „Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál” – az olvasmány szavai közvetítik a szentelendő hitvallását. Az evangéliumban a száz juh közül elcsatangoló egy példabeszéde hangzik el, s ez lesz a hamarosan elhangzó homília egyik alapgondolata.

Ezután kezdődik a szentelés szertartása. Három nyelven – latinul, ukránul és magyarul – olvassák fel a Ferenc pápa által küldött kinevezési dokumentumot.

„Egész Ukrajnában kerestünk téged, és végre megtaláltunk” – köszönti Gugerotti érsek, a szentmise szónoka Lucsok Miklóst. „Nagy ajándék vagy nekünk, az Egyháznak, jelzi a megtelt templom. Isten küldött a néphez, az ukrán néphez, és minden itt élő néphez, mely biztatásra vár. Kárpátalján ez a sokszínűség gazdagság, akkor is, ha ezt akár századokon át nem vesszük észre” – mondja, majd Izajás nyomán a Jó Pásztor küldetéséről beszél.

„Szenvedtél és megtanultál járni a sötétben. Az a küldetésed, hogy te is megfogd embertársaid kezét, hogy ők is utat találjanak a sötétben. Azáltal tudod ezt megtenni, ha felmutatod nekik Isten dicsőségét, mely nem valahol a távolban van, hanem az emberekhez elérhető közelségben.” A nuncius ezt követően az evangéliumi példázat nyomán arra kéri a híveket, nézzék fordítva a történetet, hogy nem a pásztor veszítette el a bárányt, hanem a bárány tévelyedett el és szakadt el a nyájtól. – Elszakadni azt jelenti, hogy elveszítjük az irányt, összezavarodunk, hibákat követünk el. Mégis a pásztor feladata, hogy keresse az elveszettet, a bárányt, aki nem a kicsi és a kedves, hanem a bepiszkolódott, a makacsul tévelygő. A pásztor ennek ellenére nem hagyhatja sorsára, mert az Atya nem szeretné, hogy akárcsak egy is elvesszen a nyájból – hangsúlyozza a szónok, és ugyanakkor arra is figyelmezteti a szentelendőt, a kilencvenkilencre is gondja kell hogy legyen. „Nehéz lesz a szolgálat. Rád bízzuk ezt a népet. Érezd, hol van fájdalom, nyomorúság, megaláztatás, ott mutasd fel Krisztust.”

A szertartás a mindenszentek magyarul énekelt litániájával folytatódik. Miközben a hívek térdre ereszkednek, a szentelendő a földön fekve imádkozik.

A jelen lévő püspökök kézrátétele után elhangzik a felszentelő ima, így adatik át a papi rend teljessége az új püspöknek. Claudio Gugerotti megkeni a szentelendő fejét olajjal, aki ezután átveszi az evangéliumoskönyvet, valamint a főpapi jelvényeket: a püspöki gyűrűt, a mitrát – püspöksüveget – és a pásztorbotot. Az új munkácsi segédpüspök ezután békecsókot kap előbb a főszentelőtől, a társszentelőktől és minden püspöktársától.

A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódik. A szentmise végén felhangzik a Te Deum, miközben az új segédpüspök a főpásztor, Majnek Antal kíséretében végigvonul a főhajón, áldást osztva.

A köszönet szavai következnek. Majnek Antal arról beszél, Lucsok Péter Miklós Isten ajándéka az egyházmegye közösségének, a megújulás lehetősége. Olyan ajándék, amiért egy éven át imádkoztak és böjtöltek a hívekkel; a naponként személyekre beosztott imádság éve éppen akkor ért véget, amikor Ferenc pápa kihirdette a segédpüspök kinevezését.

Lucsok Miklós püspök először ukránul köszönti a hívek sokaságát, majd magyarul, lengyelül és szlovákul is szól a közösséghez. A jelmondatában középpontba állított irgalmasság fontosságát hangsúlyozza. „Isten irgalmas, erre tanít minket is Jézus. Térdet hajtok előtte, megnyitom a szívemet Isten irgalmasságának.” Püspöktársaihoz így szól: „Akarok tanulni. Jézustól és tőletek, akiket elém helyezett, azt, hogyan kell élni mint jó pásztor.” Magyarul köszönti családját és rokonságát: „Köszönöm a szereteteteket, amióta a szerzetesség és papság útjára léptem, és azon járok, mindig mellettem voltatok. Hiszem és tudom, hogy kísértek engem ezen a nem könnyű apostoli úton.” A munkácsi magyaroknak ígéretet tesz: „Huszonöt éven át, amíg tanultam és más országokban szolgáltam, alig használtam a magyar nyelvet, az anyanyelvemet. Most napi több órában vagyok benne, remélem, gyorsan belejövök, és kevesebbet fogok mekegni, addig kérem megértéseteket.” Köszönetet mond minden jelenlevőnek, hogy rögtön nyitottsággal és szeretettel fogadták. „Kedves paptestvéreim, Munkácsról és az egész egyházmegyéből! Legyünk egységben, a Szentlélekkel és Jézus kegyelmében.” 

Claudio Gugerotti érsek köszönetet mond Majnek Antalnak püspöki szolgálata huszonnégy évéért, azért a „csodálatos példáért”, amit szolgálatával nyújt az itt élőknek.

A szentelés hosszú szertartását követően a munkácsi Szent Erzsébet Karitász szeretetvendégséggel várja a templomkertben a sokaságot. Eközben az új püspökhöz a templomba hosszú sor kígyózik. Korábbi szolgálata helyeiről tömegesen érkezett hívei köszöntik.

Szöveg: Trauttwein Éva/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye