Mint Keresztelő Szent János: rá kell mutatnunk a köztünk élő és tevékenykedő Jézusra – virrasztás és vízszentelés a székesegyházban

Úrjelenés ünnep előestéjén a Szent Miklós-székesegyházban tartott szertartáson Molnár Zoltán parókus szólt a hívekehez: karácsonykor „a hozzánk testben leszálló Istent ünnepeltük, most ez az emberré lett Isten-fiú érett férfiúi korában emberi és isteni erőben jelenik meg a világ előtt az Atyával és Szentlélekkel együtt” – kezdte prédikációját az atya.

A virrasztáson sokan voltak jelen: mint az elmélkedés során emlegetett tíz szűz – „vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására” Mt25,1, várták az Atyával és Szentlélekkel együtt megjelenő Krisztust. Ám a példabeszédben szereplő szüzek közül néhánynak kifogyott olajából a mécses és nem volt miből pótolja azt.  „A vízszenteléssel olajat is gyűjtünk a magunk mécsesébe, hogy legyen mivel világítani: erőt, muníciót gyűjtünk lelkünk világához, a hétköznapok fáradalmaihoz” – vont párhuzamot az atya.

Az ünnep földi főszereplőjének szerepéről beszélt: Keresztelő Szent Jánosról, az utolsó ószövetségi prófétáról, aki a többi prófétával együtt a Messiásra mutatott rá. „Rámutat Jézusra: az Isten beváltotta ígéretét” Ezzel a rámutatással János „kapcsolatot teremt az ószövetség és a jelen között: itt van az, akit epekedve várt a zsidó nép”, tanítványait Jézushoz küldi, majd vértanúhalált hal, s ezzel mintegy bevégzi küldetését.

Jézus szavai szerint Keresztelő Szent Jánosban Illés szelleme és lelke lüktetett. Ekképp él és lüktet Keresztelő Szent János lelke is a ma emberében: Sokan követik példáját, szolgálatát, hogy Jézusra rámutassanak. „A hitoktatók, az édesanyák és édesapák, amikor megtanítják a gyerekeket imádkozni, a papok, a püspökök: ez a feladatunk – mint Keresztelő, rá kell mutatnunk a köztünk élő és tevékenykedő Jézusra: íme, az Isten báránya.”

A nagy vízszentelés szertartását Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte, és további hét áldozópap imái, könyörgései, és liturgikus cselekedetei által szentelmény lett a vízből, melyről oly gyakran hisszük: természetes, hogy van, s mely valójában nélkülözhetetlen földi létünkben.

A most – mondják, szerkezetében is – megváltozott: megszentelt vízzel végzünk el minden szentelést az év folyamán, mert hisszük, hogy ebben a szentelt vízben a Jordán áldása, a Jordánban álló és számunkra jelenlévő Jézus áldása száll ránk – magyarázta Molnár Zoltán atya.

Életünkben található értékeket ezzel a meg nem poshadó szenteltvízzel „a világ romlandóságából akarjuk felemelni a szenteléssel, hogy ne poshadt hiábavalóság legyenek.”

Gondolatait így summázta beszéde végén: „Szent János rámutat a köztünk úrként megjelenő Krisztusra, s mi virrasztunk, hogy amikor Krisztus belép a Jordán vizébe – az Atya szózata hallik és megjelenik a Szentlélek – a mi szívünk, szemünk, fülünk is felfogja jelenlétét és elteljen ennek örömével”.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye